Mar Aucklandben

Na, sikerult idekoltoznunk. Nem volt egyszeru (szombat pakolas+takaritas /nem is sikerult teljesen igy, hogy a nagyjat a vegere hagytuk/, ejszaka egy bazi nagy utanfutoval 700 km-nyi vezetes, vasarnap kipakolas illetve kalandos beallas a keskeny autobejaron, hetfon az utanfuto visszavitele), de hetfon szep ido volt, elveztem nagyon, hogy 22 fok volt bent a hazban! Es este a 16-17 fok mar kellemesen enyhenek tunt a korabbiakhoz kepest. Rebi szerint Wainuiban hidegebb volt bent, mint 10 fok, mert latszott a leheletunk. En ezt tulzasnak tartottam, de mivel ami a 15 fokot meghaladta, mar nem is tunt hidegnek, ugy velem megis igaza lehetett, es anno a furdobe/konyhaba kijarni bizony nemcsak szubjektiven tunt baromi hidegnek, hanem tenylegesen is.

Most intezzuk a telefont meg a netet, amint ez megvan, ujraindul talan a blogolas is, mert van mirol irnom rendesen (bonyodalmak az elozo hazzal, a kellemes ujdonsagok, egyeb kalandok, munkahely, stb.)! Addig is koszonom a turelmeteket.

Szoval nem vesztunk el, jol vagyunk, csak suruek a napjaim. De nagyon am! 🙂

Időjárás (MOST)

— *** — *** — Ha valamelyik aucklandi olvasónak van kedve, hozzászólásként beírhatja, hogy mennyire jött be az előrejelzés. Köszönöm! Én meg írom az itteni “eredményeket”. — *** — *** —

Július 7: Wellingtonban eső-eső-eső (talán teljesen szünet nélkül)

Július 8: Wellingtonban nem esik (vagy legalábbis nem látványosan), viszont nagyon lóg az eső lába, mert gomolygó, szürke felhők vannak bőséggel. Meg szél is, de az nem ritkaság erre. Aztán ebéd felé menet tapasztaltam közvetett napsütést egy távoli épület falán, de hamar eltűnt.

Tovább nem folytatom, mert szerencsére a Metservice-nek nem jött be a jóslata, és gyakorlatilag egész hétvégén szép időnk volt. Szombaton a reggel még esősen indult, aztán természetesen a kutyasétám után sütött ki a napocska, és ez meg is maradt egészen naplementéig. Mondjuk ezzel karöltve a hideg is keményen jött, amikor nem felhős az ég, bizony mínuszba forduló éjszakák vannak. Vasárnap ugyanez, csak már reggel is hétágra sütött a nap (persze nem Wainuiban, ahol a köd kb. 10 óra körülre oszlott fel). El is mentünk Bencével sétálni egyet, öltözködés közben fel is ötlött bennem, hogy vajon látok-e ma rövidnadrágos figurákat. Nem kellett sokáig várnom, alighogy kifordultunk az utcára, 30 méterrel arrébb meg is pillantottunk egy csajt rövidnadrágban, felül meg egy top (még csak nem is póló!)… ez van itt 🙂 Aztán ma is csudakék az ég, felhőt nem is láttam (csak ködöt reggel). Talán lesz ilyen hétvége is, akkor meglátogatjuk Castlepointot egy másik világítótoronnyal, fókákkal, delfinekkel.

Vagy írhatnám azt is, hogy csak most, csak itt, de mindegy. A kép önmagáért beszél szerintem (forrás: www.metservice.co.nz). Nem tudom, hogy mennyire valós Aucklandre nézve, de az biztos, hogy az itteni megállja a helyét: Az alsó részről csak másodkézből kapott információim szoktak lenni, de sűrűn előfordult, hogy Helgával csevegve szóba került az időjárás is (közben rájöttem, hogy az angoloknál azért olyan gyakori téma ez, mert mindig reménykednek, hogy hátha jobb lesz, de aztán nem), és az esetek nagyobbik részében mikor itt barátságtalanul gomolyogtak a felhők a fejünk felett, ő a napsütésben klimpírozta a billentyűket. Olyan talán nem is volt, hogy én lelkendeztem volna az itteni ragyogásban, őt meg az esőfelhők öntözték volna.

Persze ez szubjektív, tudom hogy Aucklandben is sokat esik az eső (statisztikailag mm-ben kb. ugyanannyit, éves 1250mm körüli mennyiségben), de szerintem elviselhetőbb, ha összevissza teszi ezt, nem pedig 4-5 napig folyamatosan, a napsütés halovány reménye nélkül, gomolygó szürkeségbe burkolózva. Csanádnál került szóba egyszer, hogy milyen változékony az időjárás, egyik pillanatban még napsütés, aztán hirtelen zápor. Itt a “délvidéken” nem ennyire kiszámíthatatlan. Ehelyett nem nagyon fordul elő, hogy napsütés aztán esik, inkább esik aztán esik 🙂 Okés, az igazság az, hogy vannak nagyon csuparagyogó időszakok is, mint pl. az előző hétvége 3 napja, vagy az idei április-május (utóbbinak az eleje), de aztán napokig csak a közvetett fény világít nappal. A széllel viszont semmi gondom, csak néha idegesít, mikor futok a vonatra munka után, de ez nem mostanában fordult elő (nem a futás, hanem hogy a szél fújt!).

Ottaniak természetesen cáfolhatnak, de eljön még az idő (méghozzá hamarosan, de erről majd egy másik bejegyzésben), hogy én saját magam cáfolhatom vagy igazolhatom a fenti gondolatmenetet 🙂

A hőmérséklet-különbséget is vegyük észre az összehasonlító ábrán, valamit hogy az alsóban sokkal több a sárga. Persze némi egyszerű képmódosítással ezt az arányt megfordíthattam volna…

image

image

Hőhatás – bár inkább hideg

Ahogy Csanád is írta egyszer “régen” hogy az ő megítélésében milyen is az aucklandi tél, miszerint kezd kiwi módra egyre hozzászokni a kinti és benti hőmérséklet egymáshoz való túlzott közeledéséhez (értsd: a szigetelés hiánya és az általános épületminőség révén télen a benti hőmérséklet bizony eléggé közel áll a kintihez (néha talán alacsonyabb is), és bár kint sokkal enyhébb a tél, mint amit megszokhattunk Magyarhonban, bent jóval alacsonyabb úgy általában), én is próbálom átvenni a kiwik azon szokását, hogy jól tudjam érezni magam ilyen körülmények közepette is.

Ezen szándékom persze nem csak amiatt van, hogy minél kiwibb legyek, de meglehetősen önző okokból is 😉 Múltkor már írtam a vadiúj, kellemes élményeket okozó, ezen két szigeten elengedhetetlen gumicsizmámról, most elhatároztam, hogy kipróbálom a reggelente szinte minden alkalommal rövidnadrágban buszra várakozó diákok példáját. A végső lökést az adta, mikor egyik este egy másik fazont láttam gumicsizmában, rövidnadrágban kutyát sétáltatni. Nosza, hazaérve én is előkaptam a kockás nacót a szekrényből, fogtam a pórázt, fejembe nyomtam a sapit, kezemre a kesztyűt (a végtagjaim vége még mindig nagyon érzékeny a hidegre), hívtam Barnit aztán uzsgyi a patak menti futtatóra!

Először kicsit kocogtam, aztán rájöttem, hogy anélkül sem vészes a dolog. Egyedül a csizma magas szára birizgálta a fedetlen lábszáramat (nem volt elég hosszú a vastag zoknim), de azt hamar megszoktam. Elugrándoztunk Barnikával a csuromvizes fűben, nézegettük a csillagokat (már amennyi látszott a felhőktől), figyeltem ahogy gomolyog a leheletem a hűvös levegőben (jaja, nem csaltam ám, nem napközben, napsütésben rövidnadrágoztam!), a séta pedig összességében kellemes volt.

Néhány nappal később hasonlóképp jártam, csak akkor felül, mert kimelegedtem és pólóban bóklásztam a végén.

Aztán kedden elcsaltam Gabit is egy sétára, és bár ekkor teljesen felöltözve mentünk az amúgy egész enyhe időben, miután visszaértünk a házikóba, akkor nem is kellett 20 fokra állítani a fűtést, elég volt bőven a 18 is. Egy kis mozgás csodákra képes, de tényleg!

Hétvégén a ház nem fűtött helyiségeiben is elvoltam már pólóban, bár azért a libabőr sűrű látogatóm volt, de igyekszem szoktatni magam. És azért itt Wellingtonban szerintem hidegebb van, mint Aucklandben. Pláne Wainuiomata völgyében.

Éjszaka talán kisebb a hőkülönbség, de szerintem nappal meglehet a 4-5 fok is. Na, de ezt még úgysem tudom saját példa alapján megbízhatóan állítani, majd talán egy év múlva 🙂

Ja, és ha valakit érdekel egy apró adat: lezajlott az első teljes heatpumpos hónapunk, meg is kaptam a villanyszámlát: $170. Nagyon kedvező, tekintve hogy sokat fűtött a ketyere, hiszen Gabiék sokat vannak otthon, meg Bence szobájában is éjszaka folyamatosan ment egy olajradiátor, van két laptopunk (oké, az egyik egy netbook, még jelentéktelenebb fogyasztással), sok rajzfilmet nézünk, és a tűzhely is villannyal megy.

Magyarországon a paneles távfűtés legalább 2x ennyi volt a téli hónapokban, és abban az áram sem volt benne! Ebből egyenesen sejthető, hogy panelban laktunk a költözés előtt, aminek a száraz, sokszor túlzott melegéhez képest még nagyobb váltás az itteni időjárás. De azért örömmel állíthatom, hogy kezdünk belelendülni!

Ma reggeli gondolatok

Tudom előre, hogy kissé csapongó vagyok ma, de annyi minden apróság történik manapság, illetve sok olyan gondolat kavarog a fejemben, amiről nem születne teljes bejegyzés a közeljövőben, hogy inkább kiírom magamból, még ha kicsit rendezetlen formában is.

  1. Gyerekkel NZ-n
    Ez egy érdekes dolog, mert ugye korábban nem foglalkoztatott ennyire, illetve inkább nem szoktam hozzá, hogy az aprósággal élők/utazók kényelméért, kellemes közérzetéért komolyan tegyenek is valamit. Ez persze adódhat abból is, hogy erre nem nyitott szemmel járkáltam Magyarországon, de itt sokkal jobban előtérbe került. A legtöbb helyen van lehetőség arra, hogy a poronty is szépen ellegyen, amíg apuka/anyuka végzi a dolgát (pl. Gabi jár egy helyre tornázni, ahol vigyáznak a gyerkőcre egy játékokkal ellátott szobában, van egy nyelvtanfolyam is, ahol így is segítenek, szinte mindenütt van egy kis játszósarok a gyerekeknek (könyvtárban, plazaban, boltok környékén), eddig minden uszodában találtunk családi öltözőt lehajtható pelenkázóval, a legtöbb nyilvános illemhelység is lehetőséget biztosít a pelenkacserére, stb…
  2. Hogy a tél hideg-e, azt nem tudom. Hogy a nyár baromira tud az lenni (persze helyi viszonylatban), az biztos! Itt Wellington környékén (ami az ország legesősebb urbánus vidéke és emiatt a legkevesebb napsütés is jut ide) nem ritka, hogy egy-egy napos és tényleg kellemes időszakot követően (eddig a leghosszabb ilyen 6 napig tartott, de 3-4 többször előfordult így nyár derekán) egy egész éjszakai esőzés miatt a másnap folytatódó esőben a külső hőmérséklet 15 fokra lehűl. Ez a mi házunkban kb. 14 fokot eredményez (realfeel 12), ami azért nem kellemes. Nagyon nem az! Ez a ház hibája is, de nekem hangulat szempontjából is rengeteget jelent, hogy a napocska sokat mosolyogjon rám. Hosszú távon azt hiszem nem ez a vágyunk (mármint hogy így lakjunk/éljünk).
    Még Csanád írta egy
    bejegyzésében az aucklandi télről, hogy “elképzelni sem tudtam volna, hogy 18-19 fokos lakásban jól érezzem magam”, illetve hogy június első heteiben “nem ritka a 18-20 fok, a tél jelenlétét az egyre sűrűsödő esők és az éjszakai 10 fok körüli hideg jelzi”.
    Nekünk a 18-19 fokos belső hőmérséklet időnként már a kellemesen vágyott kategóriába kerül, az éjszakai 10 fok pedig nem ismeretlen. Ezzel önmagában nem volna baj, ha nem a NYÁR közepén lennénk, amikor a helyiek szerint már tök jó idő szokott lenni (persze ezt most ők sem tekintik annak). Nekem még elviselhető, mert a munkahelyen nincs hideg, de a család többi tagja szenved tőle rendesen, hétvégén meg szolidarítok velük, és igazolhatom, hogy csöppet sem kellemes. Ha meg benyomjuk a fűtést (1 db gázkályha), addig meleg van, amíg ég a tűz, de aztán sutty kimegy a hő negyed óra alatt.
    Felkészültünk erre részben, félreértés ne essék, csak arra nem, hogy nyáron kell megbirkóznunk vele. Mi lesz akkor télen? Lehet, hogy első kézből most nem tudjuk meg… (folytatás a 3. pontban)
  3. Mint ahogy írtam róla, a Datacom aucklandi BI vezetője szorosabbra kezdi fűzni a kapcsolatot a helyi BI csapattal (mely utóbbi velem együtt 2 személyt jelent mindössze), így adódhat lehetőség egy cégen belüli átnyergelésre. Sőt Haidir szerint (ő a másik helyi BI ember) tutira fogok kapni egy ajánlatot. A múlt heti beszélgetés során (akkor is itt volt az aucklandi, meg jövő héten is jön a saját főnökével) én is úgy vettem ki a szavaiból, hogy igyekszik olyan kérdéseket feltenni, amivel azt lehet kipuhatolni, hogy érdemes lehet-e átvenni engem, illetve hajlandó lennék-e.
    A sors érdekessége, hogy Darryl (ezután inkább a nevén nevezem, mert az aucklandi BI fickó meg a hasonlók hosszúak és hülyén néznek ki) kb. 3 héttel utánam érkezett az országba friss bevándorlóként és kb. 3 héttel utánam kezdett el dolgozni a Datacomnál 🙂
  4. Itt nem harapják le az ember fejét a munkahelyen, ha nem úgy sikerült valami, ahogyan kellett volna. Ehelyett építő módon próbálnak összefogni, hogy kijavítsák a hibát, vagy a következő esetben ne kövessék el. (Ez személyes tapasztalat, más cégeknél simán lehet máshogy!)
  5. Március elején megyünk a Déli Szigetre! Elsőre még csak egy hosszú hétvégére, átkompolunk Pictonba, egy nagyon barátságos magyar párnál tudunk aludni (akikkel élőben még nem is találkoztunk / ők sem velünk, ezért merték még felajánlani ;)) Még nem tudom, miket fogunk megnézni, de a borvidék nyújtotta kóstolási lehetőségeket biztosan nem szalasztjuk el…

Az előzőekben említett kellemetlenségek nem panaszként vannak ott. Nem panaszkodom, két okból sem:

  • Minek? Enyém (miénk) a felelősség, mi választottuk, és az információ hiányáért nem lehet senki mást okolni, meg attól nem is lesz jobb.
  • Csak rosszabb lenne a kedvem tőle, úgyhogy elfogadom annak a tényét is, ami nem tetszik. A különbség, hogy megpróbálok tenni ellene. Semmi garancia, hogy sikerül olyan lehetőséget választani, ami jobb helyzetet eredményezne, de ez nem tart vissza. Amit tudok, megteszem hogy jobb legyen a saját kis életünk.

Ez a szép a kivándorlásban: azt kapod, amit főztél magadnak. Alapvető dolgokban csak saját magadra számíthatsz (úgy értem nem döntheti el helyetted senki hogy mit hogyan válassz, miként dönts), de ez azt is magában foglalja, hogy komoly ráhatással vagy. Röviden megfogalmazva:

A dolog leginkább Rajtad múlik, de Rajtad nagyon múlik!

Tényleg bocs, ha csapongó voltam, azért remélem érdemes volt elolvasni 😉

Hideg

Na, azt hiszem ma az általam használt időjárás-előrejelző weboldal alaposan igazat ad azoknak, akik sokszor emlegetik az új-zélandi hideget.

Tudom én, hogy Wellingtonban sokat fúj a szél meg ilyenek, de azért annyira nincs közel a déli sark, vagy neadjIsten a világűr. Esetleg időközben emelkedni kezdett az országnak otthont adó földkéreg-darab, és már közeledünk az abszolút nulla fokhoz… de ez biztosan feltűnt volna még nekem is.

image

Miután a nyilvánvaló lehetőségeket kizártam, a fennmaradóak egyike, hogy valóban 14 fok körül van, de istentelenül hidegnek (majdnem félúton az abszolút hideg felé) érezhetjük ezt a 14-et, amint kimegyünk az utcára.

image

Eme második ábra alapján azt a következtetést lehet levonni, hogy miután a napot részben felhők fogják eltakarni, kicsit helyreáll a megszokott rend, és saját, személyes érzékelésünket már csak 1 fokkal fogja eltorzítani a felhők mögül időnként kibukkanó nap.

Remélem du. 5-ig elmúlik ez a fagy, mert akkor indulok majd haza, és nagyon nem szeretném megtapasztalni, milyen érzés lehet 14 fokot –129-nek érezni…