MunKapcsolatok NZ modra

John-nak irtam egy sms-t meg tegnap este, mert nem tudtam szo nelkul hagyni a szerdat 🙂

/ekezetek nem lesznek, ezen a gepen nincs magyar bill-kiosztas/

Text:

“Hi John, I still feel the surprise I felt on Wednesday when we talked 🙂 Things like that show me that friendliness, tolerance and fairness are a lot more essential part of human relationships here, than anywhere else where I’ve been. Now I really see that it was a good decision to choose NZ! Thank you again, and though we won’t be colleagues (at least now), it’s really a pleasure to know you. Have a nice weekend (and more sunshine ;))! Istvan”

Magyaran szolva:
… Meg mindig meglepett vagyok a szerdai beszelgetes ota 🙂 Az ilyen dolgok mutatjak meg, hogy a baratsag, a turelem es a tisztesseg sokkal alapvetobb reszei az emberi kapcsolatoknak itt, mint barhol mashol, ahol en jartam. Most mar tenyleg latom, hogy jo dontes volt NZ! Koszi megegyszer, es bar (most) nem leszunk kollegak, tenyleg jo volt megismerni teged…

Valasz:

“Thanks mate. I’m sure you’re going to enjoy nz, I have for the past 10 years. Good luck with your new position. Look after yourself and your family when get over. You know where we are. Cheers for now.”

… Biztos vagyok benne, hogy elvezni fogod NZ-t, ahogyan en is mar 10 eve. Sok szerencset az uj allashoz. Vigyazz magadra es a csaladodra, mikor mar itt lesznek. Tudod hol talalsz meg…

Szoval letezik ilyen a vilagban, megha magyarhonban ezt nehezen is tudtam elkepzelni. Persze azert itt sem csak Rozsaszin Parducok szinezik az eletet, de azert sokkal vilagosabb van 🙂

Reklámok

Döntés az új állásról

A repülést követően 22-én este f10-re értem a szobámba, 10 körül kezdtem csevegni Gabival és Robival, aztán Kedvesemmel beszéltünk is. Nem egyszerű a dolog, de azt hiszem, a döntés már egy ideje megszületett, most már csak fel kell vállalnom. Azért persze beszélgetni jólesett róla, magamnak is letisztázódott, mit is gondolok.

Hajnali 3-kor mentem alukálni ház- és repjegyvadászat  után.

————————————————————————————

Reggel töprengve keltem, beszéltem Hajnalkával, aztán igent mondtam a Datacomnak. Most már csak fel kellett mondanom a hivatalosan még nem is létező munkaviszonyomat 🙂

(Elnézést az éppen az álláskeresés hatalmas lelki nyűgjét nyögő olvasóimtól, tudom milyen örömteli volna akár 1 lehetőség is, nemhogy 2! De én nagyon szorítok nekik ismerősen/ismeretlenül egyaránt!)

————————————————————————————

Na, ez a hely tényleg nem Magyarország! (Tényleg? :P) Kicsit tartottam a bejelentéstől, mert az óhazában nem mindig viselik jól, ha az ember felmond, némely vezető személyes sértésként fogja fel. Na itt nem! Legalábbis John nem. Meghívott egy kávéra, még ő köszönte meg, hogy szóltam! Elcsevegtünk Wellingtonról, az odaútról kocsival, stb. Még ő nyugtatott, hogy ne legyen lelkifurdalásom a visszamondás miatt, van ez így. A végén úgy váltunk el, hogy kíváncsi a sorsom alakulására,  szóval “stay in touch”.

Szeretem ezt az országot,  jó ilyen emberek között, ilyen hangulatban, ilyen életmódban élni. Persze lehet, hogy nem mindenkinek ilyen, de én csak az alapján tudok véleményt alkotni az életemről, ami történik benne.

Újabb lehetőség a derült égből

Kellemes, nyugodt hangulatban aludtam és keltem fel.  Délelőtt netezgettem, amikor kaptam egy emailt a Datacomtól, hogy éppen egy BI csapat létrehozásán (azóta tudom, hogy kibővítésén) fáradoznak Wellingtonban, amihez Rob ajánlott engem. Ebből azért kitűnik, hogy nem udvariasságból mondtam, hogy jó a technológiai hátterem meg az angolom 😉

Na, először majdnem visszaírtam, hogy bocs de már van job offer, de aztán gondoltam, egy interjút megér. Lehetőséget nem szabad bezárni, ha igazából nem kerül semmibe kipuhatolni, mi is ez.

Fel is hívott Clive, megbeszéltünk jövő keddre egy interjút 🙂 Vettem repjegyet, a “szobám” Wellingtonban szabadon áll (most épp ott vagyok 🙂 )

Miután ezeket elintéztem, kivonultam Lórival, könyvekkel meg némi elemózsiával a Glover Parkba gondolkodni. Vajon mennyire becsületes – ha úgy alakul – igent mondani Wellingtonra, ha már szóban megegyeztem Johnnal? Egyfelől nézve nem volt más választásom, illetve az, hogy nem fogadom el, ami = hazamenetel. Másfelől tök jó kis állás, jó fizu. Felidéztem egy korábbi bejegyzésben írtakat is (zöld betűs rész).

Visszaérve csevegtem erről Immával, Hajnalkával, Pappitoval, aminek eredményeképp rájöttem, hogy csak ideológiailag keresek támaszt, hiszen már eldöntöttem, a repjegy is megvan.

N6-ra meg mentem céges, péntek esti sörözésre. Megismertem 4-5 munkatársat, legurítottam 3 sört (itt ez 0,33 liter). 7 óra felé lett vége, 1 bontott üveg bort (Coonawarra Shiraz 2007) meg is kaptam, ráadásul John megengedte, hogy bennmaradjak netezni 🙂

Úgyhogy bentről beszéltem Gabival, Robival, végre gyors gépet használhattam, és már nyugodt is voltam.

WC-re ugyan közben nem tudtam kimenni, mert akkor nincs visszaút 🙂 (Pedig a 3 sör igencsak beindította a veseműködésemet.) 9-ig elvoltam, majd a 9:40-es vonattal irány Glen Innes.

Megegyezés alias job offer #1

Ahogyan ezt a naplómban megírtam:

A szokásosnál korábban keltem valamivel, megreggeliztem, főztem teát, neteztem egy kicsit, aztán 9 felé elmentem bankolni.

A St. Heliersben lévő ASB fiókot néztem ki, és hogy-hogy nem, előtte elnéztem a Glover Parkba is 🙂 Ez  lett a kedvencem itt Aucklandben.

Most is nagyon gyönyörű volt, ahogy a szikrázóan kék óceán hullámai halk morajjal megtörtek odalent a part menti sziklákon, a fölibém magasodó, terebélyes lombkorona halkan recsegett-ropogott az enyhe szélben.

Eszépséget  még  jobban kihangsúlyozta – fájdalmasan kristálytisztán – a tudat, hogy tán hamarosan itt kell hagynom ezt. Noha belül úgy éreztem, össze fog jönni és maradhatok, gombóc nőtt a torkomban, s néhány könnycsepp gyűlt össze a szemem sarkában…

A bankfiókban kedves hölgy fogadott, befizettem a lakbért, cseverésztünk, kérdezte, hogy szeretnék-e számlát nyitni. Mondtam, hogy babonából még nem, de azért adott egy névjegyet, hogy ha ez kerül majd sorra, hívjam fel.

Mire visszaértem a házba István is ott volt, a családjával együtt, akik ma érkeztek vissza Magyarországról. A 3 éves kissrác nagyon aranyos, és olyan virgoncan vetette bele magát a játékai közé, mintha nem is most utazott volna 34 órát 🙂 Persze rögtön eszembe jutott Bence, nagyon hiányzik már a kisember, de már nem kell sokat várni, remélem.

10 után indultam dolgozni, a vonattal bezötyögtem a Britomartig, onnan séta a Queen St. végéig.

John nagyon elfoglalt volt, egy nyüzsgő napba csöppentem bele. Egy lélegzetvételnyi szünetében megkérdezte, hogy olvastam-e az emailjét. Mivel nem, hát bepótoltam. a lényeg annyi volt, hogy ma nem kell bejönnöm, mert nem nagyon ér rá, viszont pénteken, a munka utáni céges sörözésen szívesen lát, amúgy pedig jó hírei vannak!

De ha már ott voltam, elmondta személyesen, hogy tegnap Nigel elérte, hogy lehet új embert felvenni, úgyhogy nemhivatalosan a csapat tagja vagyok 😀 Még ki kell várni, hogy meghirdessék az állást nyíltan is, de én leszek a nyerő 🙂

A munkát bármikor kezdhetem, utólag majd kifizetik. Jó pénzt ajánlottak, illetve 6 hónap elteltével lesz egy értékelés, és ha jó vagyok, emelnek.

Nagyon megkönnyebbültem, de hirtelen nem is tudtam felfogni 🙂 Maradhattam volna, de inkább ki akartam szellőztetni a fejem és élvezni ezt az új helyzetet 🙂

Sétálgattam, benéztem ide-oda, vettem egy csodaszép fényképes naptárat, szóval csak úgy mászkeráltam. Ebédre ettem egy vega pizzaszeletet, ami ugyan pont elfogyott, de az előttem vásárló hölgy megkérdezte, hogy vega vagyok-e, aztán odaadta nekem az utolsó szeletet, amit éppen ő készült kifizetni 🙂 Jólesett a gesztus is, meg a pizza is! 🙂

Annyira elvarázsolt hangulatban voltam, hogy még rossz vonatra is szálltam 🙂 Csak a végállomást néztem, de a déli meg a keleti vonal is Papakuráig megy, én pedig sikeresen felszálltam a délire 🙂

Amikor észrevettem, már késő volt, de hát ez legyen a legnagyobb bajom 😉 Leszálltam Ellerslieben és hazasétáltam. Eltartott egy darabig, de nem zavart. Lórival megbeszéltük közben a mai fejleményeket.

Visszaérve átöltöztem, tettem-vettem, majd bringa és irány P. England meg a Sylvia Park. Ott elkorzóztam jó ideig, ismét a konyhai feleszerelést is megnéztem, hogy miket kell majd venni. Merőben más érzés abban a tudatban tenni ezt, hogy tényleg szükség lesz rá 🙂

Úgy elment az idő közben, hogy majdnem rámsötétedett, aztán teperhettem haza nagy lendülettel!

Este Kedvesemnek is beszámoltam a nap eseményeiről és  megírtam a csonka bejegyzést a blogba 🙂