BI kilátásaim

Nem tudom pontosan kinek, mit, milyen formában említettem, ezért a bejegyzés kis visszatekintéssel indul.

2009. október 5-én kezdtem dolgozni a Datacom-nál. (Előtte pár nappal nyújtottam be a WP-kérelmet, amit másfél órán belül megkaptam.) Clive interjúztatott előtte, ő is lett a főnököm. Gyakorlatilag 3+1 emberből állt a BI csapat:

  • Clive mint practice lead, architect, akármiket is jelentenek ezek pontosan, a lényeg hogy ő vitte a hátán a BI-t olyan szempontból, hogy gyűjtötte az ügyfeleket, előadta nekik, hogy milyen király fazonok vagyunk, és milyen nagymértékben hozzá tudunk járulni az ügyfél eredményességéhez
  • Haidir – egy maláj srác, aki 2 éve végzett Victoria Egyetemen IT és jogász szakon – mint Sharepoint és Reporting Services fejlesztő, aki az elmúlt 2 évben egész jó tudást szedett össze SSIS és az adatbázis motor kapcsán is, de azért még sok toldoznivalója van, mindenesetre jó munkatárs, kiválóan lehet vele együttműködni
  • én
  • Hazel, aki BA (business analyst – üzleti elemző), máig sem igazán tudom, hogy ők pontosan mit csinálnak, és az elmúlt 3 hónapban sem lettem igazán okosabb e tekintetben, gyakorlatilag Hazel a +1 ember, aki sok konkrét feladatot nem kapott a BI melókat illetően

December közepén megtudtuk, hogy Clive dobbant, mert kapott 2 jó ajánlatot, amelyek közül az egyiket elvállalta, emiatt január 29-én (jövő pénteken) lesz utoljára.

Ez egyfelől szívás, másfelől lehetőség, attól függ, hogyan állok hozzá. Szívás, mert nagyon törekvő fickó, kiválóan vitte a BI business vonalát, az I-t (ami mondjuk itt a technológiai fejlesztésnek felelhetne meg) pedig egész jól elláttuk Haidir és én.

A lényeg, hogy a Datacomnál ennek ellenére a helyem biztos, mert az SQL Serverhez van annyi hozzáértésem, hogy simán tudnak nekem feladatot adni, csak akkor lesz bibi, ha az nagyon távol áll a BI-tól, mert akkor az nekem kevésbé fog tetszeni, ami meg nem tetszik, ott sokáig nem maradok az eddigiek alapján. Csak persze most nehezebb lenne a váltás. Ez két dologgal orvosolható:

  • megszerezzük a PR-t – költséges és hosszú folyamat, melynek egyéb okokból jelenleg nem tudunk még nekiugrani, de ha benne lenne a matrica az útlevelemben, vígan pattoghatnék a munkahelyek között
  • cégen belül váltok, mert Datacom van Aucklandben is (ez utóbbi megoldás azért is jó, mert a jelenlegi időjárási és lakóviszonyok mellett amúgy is felmerült az ötlet)

A dolog parkolópályán van, mert április 26-ig aláírtuk a házbérlést, és itt nem nagyon lehet ezt felmondani, csak ha előre kifizetem addig, amit a fene akarna úgy, hogy nem is lakunk itt. Addig pedig ki fog derülni, hogy érdemes-e maradni a cégnél.

Február 9-én megyek vizsgázni, majd ha sikerül akkor februárban még egyszer, hogy meglegyen a már meglévő két vizsgám SQL Server 2008-as változata is. Több pedig nincs is ezen a területen, DBA tudásom meg még nincs annyi, hogy olyan vizsgában is gondolkozzak, nem is biztos, hogy akkora szükségem volna rá. Inkább a Kimball Academy-t kéne elvégeznem, de az több ezer dolcsi, szóval jelenleg kiesik a hatókörből.

Jelenleg – januárban – a BI feladatok elég lassan csordogálnak felém, de legalább tudok tanulni a vizsgákra.

Pénteken ebédidőben sikerült Clive-ot egy beszélgetésre invitálnom, mert épp rejtvényt fejtett a konyhában, szóval amúgy is nagyon ráért 🙂 Az eszmecsere eredménye tömör formában:

  • elmondása szerint elégedett a munkámmal, hoztam azt az eredményt, amiért anno felvett, és ha BI területre menne tovább (nem arra megy), akkor vinne is magával (ez azért jólesett!)
  • a cégtől nem tehetnek ki (ahogyan korábban is vázoltam, SQL-re mindig szükség van itt), legfeljebb olyan feladatokat kapok, amik nem tetszenek (ez nem csak azért nem jó, mert finnyás volnék, hanem ha a szakmai területemen kívül dolgozom, akkor nehezen tudok fejlődni az általam választott dolgokban, ami hosszú távon negatívan hatna)
  • szívesen tartaná továbbra is a kapcsolatot, ha szakmai referencia kell, nyugodtan megadhatom a számát, email címét
  • az aucklandi Datacomnál erősebb pozícióban van a BI, ha szeretném, szól az ottani vezetőnek (akit persze jól ismer), hogy kell-e ember, szerinte simán át tudnék menni, ha nem gond az Aucklandbe költözés (mivel eme ötlet amúgy is felmerült, nagyon megörültem, hogy a való élet is ez alá játszik, szóval lesz választási lehetőség)
  • szakmailag jó vagyok, de a rátermettségem, törekvőkészségem javításra szorul, amivel teljes mértékben egyet értek. Szerinte nem főképp az angolommal van e téren a gond, hanem hogy nem árad belőlem eléggé a magabiztosság, a nyilvános beszédet kéne gyakorolnom. Ehhez lehetőséget is szívesen ad, mivel ő a Wellington SQL Server User Group (wellingtoni szakmai csoport) vezetője, szóval ha szeretnék előadást tartani, nosza rajta! Felkészülni is segít rá, jó téma lenne elsőre egy általános BI ismertető DBA-knak (DBA = database administrator, nem írom le magyarul, majdnem ugyanígy nézne ki, csak lenne benne ékezet). El is határoztam, hogy élek a lehetőséggel, és a vizsgák után ez lesz a következő lépés!

Nagyjából ennyi volt a lényeg, az biztos, hogy megérte elbeszélgetni vele, örülök az ötleteinek, a felkínált lehetőségeknek, és ismét felötlött bennem amit Rob írt néhány hónapja nekem: nem az a fontos, mit tudsz, hanem hogy kit ismersz (“This business is based on who you know not what you know.”).

Most néhány hónap forrongás, amiből majd kikerekedik a döntés, addig figyelek, tanulok, dolgozom, és persze élünk! 😉

Reklámok

Látogatások első élményeim helyszínén

Vasárnap is kellemesen zsúfolt napunk volt: épp annyira, hogy jól érezzük magunkat és ne legyen fárasztó. Persze a legjobb az lett volna, ha vasárnap kora délután indulunk el, és előző nap este érkezünk haza, de az egy más jellegű történetbe illene.

Szóval délelőtt nagyon jót játszottunk Bencével kint az udvaron, mezítlábaztunk is egy jót, már nagyon megy!

DSCF6389

DSCF6397

A kiskölök egész délelőtt virgonckodott, szaladgált kint, bent, mindenütt, én is nagyon élveztem a játékot vele. 11 körül jutott el odáig, hogy aludni ment, ekkor már ideje is volt, hiszen délután 2:30-ig oda kellett érnünk átvenni a TradeMe-n “lőtt” babahordozó hátizsákot.

Míg a kisember aludt, Gabival elkészítettük a kókuszkockát, amit délutánra terveztünk Bess-ékhez vinni, és bár nem volt teljesen megfelelő sütőformánk, a végeredmény nagyon fincsi lett.

Meg is ebédeltünk, aztán n2-f2 körül finoman felébresztettük Bencét, bezsuppoltunk a kocsiba és irány Wellington! Először Karorit ejtettük útba, ahol megszereztük a Kathmandu hordozót. Szerettük volna kipróbálni, de mikor Bencét beletettük, csak üvöltött mint a sakál, úgyhogy máskorra hagytuk. Amúgy nagyon jól néz ki, remélem jó hasznát vesszük majd.

Ezután elgurultunk Bessékhez, végig az Oriental Parade-en, ahol többeket láttunk fürdeni is. Tényleg nagyon szép idő volt, de nem biztos, hogy annyira 🙂 Sajna csak lépésben lehetett haladni, dehát nem siettünk sehova.

A vendégeskedés nagyon jó volt! A sütink sikert aratott mindenkinél. csak Zoenál nem (ő a kutyus), de csak azért nem, mert nem volt otthon. Jól eldumáltunk Bess-szel, főképp én, csináltam néhány rendes fotót: az idő is megfelelő volt hozzá (talán ezelőtt nem is tapasztaltam ilyen szikrázó napsütést abban a házban), végre a gépem is itt volt, úgyhogy itt az eredménye:

Ezt követően, ha már úgyis ott voltunk, felmentünk a Mount Victoriara is. Na jó, nem mentünk hanem utaztunk, mert kocsival tettük meg az utat. De egyszer majd gyalog is felcaplatunk ide, az erdei ösvényeken.

A kilátás meseszép, és mivel én így láttam először Wellingtont, innen, nem csoda hogy rögtön megtetszett (a repülőtérről ide vezető utat most nem számítom ebbe bele, mert az amolyan külvárosi rész számomra, és nem olyan szép, illetve azután még inkább tetszett, amit innen lehet látni).

/Jenő, ennél a résznél gondoltam, hogy egyszer Neked is látnod kell! :)/

Gyönyörű hely, nem igaz? Valahogy nem bánom, hogy Wellingtont választottam, de igazából Aucklandben is ugyanilyen jól ellennénk. Amúgy is, ki tudja, mit hoz a jövő? Néhány év múlva ott köthetünk ki, vagy akár a déli sziget valamely mesés pontján, de ez még a jövő zenéje.

Most nagyban élvezzük azt, ami itt adatott nekünk, és ezzel sem unatkozunk. Komolyabb tervezgetés nélkül is megannyi látnivaló, megtapasztalandó dolog akad ezen a környéken, nem mostanában fog kimerülni a listánk…

Ezen felül egyre jobban kiwisedem: mezítláb voltam ma az udvaron, vezetés közben, Karoriban a hordozót átvenni, Besséknél, a Mount VIctorian, a mélygarázsban és az irodában, a benzinkúton és a PaknSaveben is (ez utóbbi volt a legkeményebb, mert nagyon sok a hútőpult, és ott nagyon hideg a talaj, de legalább hamarabb végeztünk).

Örültem is magamnak a nap végén 🙂

Egy zsufolt-zsufolt het (munka, koltozes, felkeszules)

Nem sokat irtam mostansag a blogra, amit meg megis, az ugymond nelkulozte a komolyabb temakkal valo foglalkozast. Ezt most igyekszem potolni, hiszen vegre van idom: itt ulok Aucklandban a belfoldi terminalnal, ahol ingyen netezesi lehetoseg van (“brought to you by Auckland Airport and Airport Media” – szerintem nagyon rendes toluk) es meg a WordPress is bejon.

Vegyesen, omlesztve irom le, mik tortentek, de legalabb igyekszem idorendben:

Hetfo

Nyomi hetfok itt is vannak, ez nem orszag, hanem emberfuggo. Nem volt kedvem hozza, de legalabb nem szakadtam meg a munkaban. Nem azert, mintha nem lett volna, hanem mert nem volt rendes hozzaferesem egy cucchoz, ugyhogy legalabb intezhettem a kivandorlassal kapcsolatos ugyeket, meg ami a bekoltozeshez kell.

Delutan viszonylag hamar leleptem, mar 4 ora korul. Kenytelen voltam, hiszen a butorboltok itt mar f6-kor bezartam, es Rebinek mindenkepp kellett agyat vennem, aztan ha mar amugy is el kellett latogatnom Wainuiomataba, a lower hutt-i BigSave boltban vettem egy sima, single matracot $300-ert. A hazhozszallitasnal a fifty-t persze hogy fifteen-nek ertettem, szoval meglepodtem, amikor a fizetesre kerult a sor, de mivel en sem tudtam volna olcsobban megoldani, egye fene. Szerdan mar viszik is ki, es mivel Martin meg otthon lesz, takarit, ezert barmikor vihetik.

Ma egesz delutan sutott a nap, de mire kiertem a hazhoz, nem elbujtatta bajos orcajat a felhok moge? Hat de! Igy kicsit mas hangulata volt a haznak, hogy kipakolofelben lattam. Ami viszont kellemes fejlemeny, hogy bonuszban kapjuk a kovetkezoket: huto, mosogep, dupla agy, a butorok egy resze ottmarad, hogy eloveteli jogunk lehessen, mikor Martin el kivanja adni oket. Persze ez neki is jo, mert amugy nem tudna hova tenni oket szerintem. A lenyeg viszont az, hogy butorozott hazhoz jutunk, legalabbis az elso idoszakban, ami azert nagy konnyebseg!

Mar koszontunk el egymastol, amikor eszrevettuk, hogy a jobb elso fenyszoromat betorte valami kavics es szetzuzta az egot (ooo… azota is igy van – csunya, rendetlen autotulajdonos vagyok /es sajnos felelotlen autos is ebben/), hazafele azert meg gondoltam belefer, nem volt olyan sotet. Meg is erkeztem majdnem idoben. Meg egy kis PS2-es focizasra is jutott ido Louis-val!

Kedd

Reggel idoben bertem, Gabival terveztuk az elokeszuleteket, meg fokepp Barnabas ugyeben kaptunk uj informaciokat. Az Airmax Cargo adott egy 1825 euros ajanlatot Bp – Aucklandre, ez kb. 485e Ft, es bar oltari sok, meg mindig a legkedvezobb. (A kontaktszemely iranti erdeklodest megjegyzes utjan varom, ha felmerul az igeny.) Meg mult heten felvetodott, hogy a Lufthansa a poggyaszterben elszallitja 40 EUR/kg egysegaron, ami kb. 300e Ft-ot jelentett volna, csak kisero kell hozza. Na, kiserot is majdnem sikerult talalni, illetve egy kedves es lelkes Olvasom megtette volna nekem ezt a hatalmas szivesseget, de egyreszt ha minden igaz Koreannal jon, azok meg nem engedik, masreszt tul hamar ahhoz, hogy meglegyenek a vizsgalatok. De azert jo tipp volt!

Napkozben torekedtem arra, hogy az SSIS package template-emet tokeletesitsem (mivel ez a teljes Olvasokozonseg igencsak periferikus reszet erdekli, ezert a reszleteket kihagyom), ebed a Great Indiaban, ami egy nagyo jo hely. $10-ert az PQS az Infoparkban nem ad ekkora adagot, es csak fele ilyen minoseget.

Munkaido utan SQL Server Users Group talalkozo, ez amolyan havi egyszeri alkalom, amikor a helyi SQL-esek osszeroffennek, meghivnak valami neves eloadot, es hallgatjak fel oran at, ahogy beszel. Persze ez csak a felszin, a lenyeg az, hogy elvileg 17:30-kor kezdodik, de valojaban akkor csak a pizzak erkeznek meg, a sor meg mar ott var, szoval eves-ivas 6-ig, akkor egy kis szakma, majd irany haza.

Illetve en vissza az irodaba, Gabival csevereszni. Ugyhogy sotetben sikerult hazaerni, pakolas meg elmaradt. Mondjuk kozben kiderult, hogy a szerdai koltozes amugy is tolodott, de annyira nem is baj. Azert Bessnek emlitettem, hogy csutortokon kikoltozom, a masnapi vacsorarol meg mar irtam.

Szerda

Ma kozos reggeli a munkatarsakkal (amit en megeloztem egy reggelivel Bessnel, ha mar Bed&Breakfast, nem hagyom ki), ok ettek en hallgattam. Ez amolyan heti egyszeri megbeszeles, kajalassal egybekotve. Clive nagyjabol kiosztotta a heti teendoket, aztan ment egy kis szocseples, amit biznisz emberek szeretnek, az en eszem meg mason jart.

A munka ma mar kemenyen ereztette, hogy penteken hatarido, es Haidirral (a malaj kollegam) neki is ultunk szorgalmasan. Nem mondom el a reszleteket, de aki ismeri az SSIS-t tudja, hogy arra sosem szabad szamitani, hogy egy SSIS csomag, amirol azt halljuk, hogy “Regen jol ment.” most is rendben lefut. Na, nem is. Ennek eredmenye viszonylag hosszabb munkanap lett, de azert f7 fele elindultam a vacsira.

Csutortok

Nem mondtam csutortokot, de egyre tornyosulnak a felhok, es hiaba jatszanak ossze Damoklesszel, nem sikerult elernem, hogy az a franya kard rest nyisson a felhok kozott. Ebedelni sem volt idom. Dolgoztunk egesz nap ketten egy gepnel, Haidirnak az ugyfelrol van megbizhato tudasa (meg SQL-ben is jo), en meg probaltam kamatoztatni az SSIS eloeletemet.

A koltozes meg egy nappal csuszik, mert Martin autoja bemondta az unalmast, szoval kell neki meg egy nap, de nekem sem gond. A matracot nem vittek ki tegnap, ugyhogy ma rajuk telefonaltam, ki is vittek 2 oran belul.

Munka estig, szerintem 8 utan indultam haza. Beszeltem Kedvesemmel telefonon legalabb egy orat (jo dolog a VOIP! es penztarca- vagy manapsag inkabb ugy kene fogalmaznom, hogy bankszamla-barat). Mar csak 2 nap es indulnak! 😀

Pentek

Reggel hirtelen felindulasbol ugy dontottem, kikoltozom. Nem halasztom ebedszunetre, vagy delutanra, plane nem estere, mert ha ma is ugy alakul, ahogy tegnap, akkor mar a fene akar koltozni. Ugyhogy reggeli utan osszeraktam a cuccaimat, be a kocsiba, 9-kor indulas Wainuiomataba, ott kirakodtam, megbeszeltem Martinnal a reszleteket, majd irany a woburni vasutallomas Park&Ride parkoloja, es a 10:55-os vonattal suhantam vissza Wellingtonba.

A nap hasonloan telt, mint az elozo, de este 6-kor mar azert Haidirral elmentunk ebedelni/vacsorazni, de utana meg legalabb 10:20-ig szivtunk az ETL-lel. Akkor beszeltem 20 percet Gabival, majd szaladtam a 11 orasi vonatra. Utkozben koncentraltam, nehogy elfelejtsek tankolni, mert alig lotyogott nemi benya a tank aljan, de szerencsere meg kibirta a kb. 500 meterre levo benzinkutig.

Elso alvasomat Rebi uj matracan ejtettem meg, de takarom nem volt, csak takarohuzat, a gazkalyhat beizzitottam, de nem akartam egesz ejszaka egetni, ezert tobbszor arra ebredtem, hogy fazom. Nem is tudtam jol aludni, izgultam Gabiek utja es a melo miatt egyarant.

Szombat

F7 korul kidobott az agy, meg vagytam egy kis melegre. Eltekertem a boltba, vettem nehany olyan dolgot, amit evoeszkoz meg tanyer nelkul is lehet fogyasztani, otthon megettem. Kozben nem faztam, mert a deckre sutott a nap fenyesen, kellemesen meleg volt.

10-kor elindultam vasarolni. Pont jokorra sikerult idoziteni ezt a bekoltozest, mert a hetfoi Labour Day miatt ilyenkorr itt HATALMAS learazasok vannak, ugyhogy joval olcsobban jutottam mindenhez, szerintem osszessegeben 40-45%-ot sikerult sporolnom ma. A Queensgateben levo Warehouse, Farmers es a nem sokkal arrebb levo Briscoes kozott ingaztam egy picit, jegyzetelve, szamolgatva. A vege az lett, hogy a dolgok nagy reszet a Briscoesban vettem: dupla takaro, szimpla takaro, 3 parna, evoeszkozkeszlet, 3 edenybol allo keszlet, Benceparna, lepedok nehany dolgot a Warehouseban: kenyervago kes, evoeszkozok, vizforralo, kis takaro, tu a pumpahoz. A Farmersban pedig 2 dolgot szereztem be nagyon olcson: Remington birka(ez en volnek)nyiro es teflonserpenyo.

Mire a vegere jutottam mindennek, 2 ora fele jart az ido. Fogtam magam, irany dolgozni. Az elejen nehezen tudtam ra koncentralni, de aztan Haidirral jol haladtunk. 8 korul elinditottunk egy kocka processt, ami legalabb 1 oraig tart, aztan eljottunk. Innentol majd Haidir atveszi, amit kedd reggelig kell befejezni, en meg mentem Gyorgyiekhez Lower Huttba, aki kolcsonoz nekunk babaagyat. Aztan a babaagy meg jo sok mindennel kiegeszult, meg a delelotti vasarlas eredmenye is a kivulrol nem tul nagynak kinezo Nissan Bluebirdben lapult, nem hittuk volna hogy bele fog ferni minden, de belefert! Eppen csak, de sikerult. Otthon le is fenykepeztem, miutan kipakoltam, hogy mennyi-mennyi cucc is volt ez!

Gyorgyi meg behivott egy teara, aminek az eredmenye az lett, hogy 11-ig beszelgettunk. Sok hasznos tippet is adott, pedig mar a babaagy meg a jatekok meg az etetoszek is mind hatalmas segitseg! Nagyon halas is vagyok neki, emelett pedig nagyon kellemes beszelgetotars, ugy nez ki Gabi nem lesz egyedul mar az elejen sem ilyen szempontbol sem.

Fel 12 korul gordultem be a garazs ele, kipakoltam, zenet hallgattam, enekeltem, megittam egy sort, osszeraktam a kisagyat es sokat-sokat gondoltam Gabiekra, akik mar uton voltak a repterre, es igyekeztem minel otthonosabba varazsolni a hazat a hazaerkezesunkre. Szerintem sikerult is sokat javitani rajta, a kisagy nagyon jol mutat a nappaliban 😉

Ma mar az 500gsm (ez itt valami mertekegyseg arra, hogy mennyire meleg a takaro, ez majdnem a legmelegebb fajta) melegitett, es bizony jo is volt! Meg a futest sem kellett beinditanom, igy sem faztam. Azzal a joleso erzessel merultem alomba, hogy Gabiek mar minden perccel kozelednek es kozelednek hozzam…

Az utolsó vacsora

Ez a nap mar jol indult, hiszen tegnap utaltak az elso fizumat, ami mara erkezett meg a szamlamra. A munka resz huzos volt, de arrol majd maskor. Fel 7 utan indultam haza, remenykedve, hogy nem kesem le a vacsit, mert tegnap, amikor emlitettem Bessnek, hogy a mai lesz az utolso estem mostanra, megkerdezte, hogy van-e kedvem veluk vacsorazni. Naná, hogy volt, es nem fokepp a kaja miatt.

Szoval tekertem kemenyen hazafele, de szerencsere Bess is kicsivel kesobb ert, mint tervezte, ugyhogy mar keszult az etel, de meg a terites elott toppantam be. Mindharom gyerek otthon volt, Louis egesz este alig birt magaval, annyira izgatott volt a masnapi ozzi osztalykirandulas miatt: fel-le jarkalt, labdazott, pakolaszott, piszkalta a noveret, stb.

A vacsi kukoricalepeny volt, tesztasalataval, fott zoldbabbal. Nagyon izlett, de fokepp azt elveztem, hogy ez egy joizuen, kellemes hangulatban eltoltott, csaladi vacsora volt.

Mondhatnam, hogy ettol meg jobban hianyzott az en csaladom, es igy is volt, viszont ezzel egyidoben olyan joleso erzes volt, hogy rajuk gondolva nem a hianyerzet toltott el, hanem a varakozasteljes boldogsag, hogy nemsokara mar itt lesznek, es jonnek a szivarvanyszinu hetkoznapok, mert a szep, szeretettel teljes elet sosem szurkul el.

Az asztal leszedeset kovetoen meg jo sokaig ottmaradtam, Bess-szel beszelgettunk, ha nem is folyamatosan, de nem ereztem ugy, hogy minden pillanatban szolni kene, egyszeruen csak jol ereztem magam ugy, ahogy voltam. Louis meg sokaig virgonckodott, amikor lejottem f10 korul, meg kozel sem jott alom a szemere.

Szoba kerult, hogy ha majd berendezkedtunk, mindenkepp latogassak el majd a csaladdal, amit biztos nem fogunk kihagyni, sot terveim szerint viszonozzuk is majd, egy kellemes nyari napon.

——————————————————————–

25 napon at laktam itt (lehet, hogy lesz egy 26. is), es szerettem ezt a helyet. Persze azert nem olyan, mint az ember sajat helyen, otthon, de azt hiszem sokkal vidamabb, nyugodtabb volt igy az eletem ezen hosszunak megelt rovid szakasza, mint egyedul egy nagy hazban.

Egy haz akkor lesz otthon, ha elet es szeretet tolti meg. A mienk nehany nap mulva lesz ilyen, addig pedig vendegkent igazan jo volt belecsoppenni es kicsit reszt venni egy masik csalad mindennapjaiban.

Visszagondolva: ok voltak az elso kiwik, akikkel erdemben kapcsolatba kerultem… hat csoda ezek utan, hogy megszerettem ezt az orszagot?

Bútorszállítás

Talan nem pont erre valo a blog, de ha mar van, kihasznalom… (ha kicsit gatlasokkal is szantam el magam erre)

Szoval mint arrol meg nem adtam itt hirt, de mult penteken dontesre jutottam haz ugyben, es a tobb oldalrol kapott ellentetes velemenyek ellenere megis Wainuiomata lett a nyero, noha a Newlands haz tulaja is hivott (54 perccel azutan, hogy Martinnal megegyeztem), hogy orommel kozolje, megfelelonek talalt berlonek. Sajnos le kellett lomboznom, de nem koltozhet az ember egyszerre ket helyre. Majd irok rola reszletesebben.

Nohat koltozes: mivel jelenleg semmim nincs, ami egy normal hazban a mindennapokban is komolyan hasznosithato lenne (a ruhakat nem szamitva), a hifi tornyon meg aludni nem tudok, tehat mire jon a csalad tobbi tagja, addigra agyakat KELL vennem. Ezt nem lehet idoben eltolni, mert akkor eltolnam az egesz megerkezesi elmenyt.

Emiatt a napokban agyakat vadasztam a TradeMe-n, meg azert hutot is. A mosogep meg lehet, hogy kesobbre marad, mert mosodak azok vannak itt-ott, ha jok az emlekeim, akkor Wainuiomata foutcajan is. Viszont 1 dupla + 2 szimpla ágyhoz (ide azert ugy ereztem, kell az ekezet), illetve egy kozepes meretu hutoszekrenyhez mar erdemes kiberelni egy kisteherautot. Mas lehetosegem nem is nagyon van, potkocsival inkabb nem probalkozom (nem sokkal olcsobb, vezetni vele nem konnyebb allitolag, nem fernek bele egyszerre a cuccok…) Koltoztetocegnek nem szolok, mert csoro vagyok eppen.

Ha valamelyik kedves Olvasómnak (ilyenkor naná, hogy kedves, nemde? 😉 persze amugy is!) van autokolcsonzos ismerose, tapasztalata (egy tippet mar kaptam tegnap), es esetleg izomeroben is a segitsegemre tudna lenni a hurcibalashoz, azt nagyon megkoszonnem. Holnap derul ki, hogy mikor koltozom (e het vegen vagy a kovetkezon), ettol fugg az idopont is.

Háznézegetés

Ahogyan azt minden itteni sorstarsam tudja tapasztalatbol, a blogolvasok meg a bejegyzesekbol, hogy a megfelelo haz megtalalasa bizony nem egyszeru feladat, sok utanajarast kivan, mert 3 feltetelnek kell hogy megfeleljen a haz:

  • szivesen koltozzon bele az ember (ebbe beletartozik, hogy ne legyen peneszes, sokat susson be a nap, szoval minden, ami ahhoz kell, hogy bent jol erezd magad),
  • legyen jo helyen/kornyeken: ehhez el kell menni szinte mindenhova, ami szoba johet. Ez Wellingtonban egyszerubb, mint Aucklandben, mert kozel sem akkora. (Pl. ugy nez ki sikerult kifognom egy jo lehetoseget, ami kb. 25 km-re van az irodatol, ami mar itt soknak szamit, de az aucklandiek szerintem ezt olvasva felvonjak a szemoldokuket, hogy “Az messze van?” :)) A vasuti kozlekedes viszont jobb, de errol majd kesobb. Szoval minden kertvarost meg kell tapasztalni szemelyesen, mert pl Tawa nekem nagyon tetszett, Adri viszont (aki mar jo ideje itt eldegel) nagyon nem komalja. Ezen kivul hiaba talasz egy szuper hazat 100km-re a munkahelytol, ha meg otthon is szeretnel idot tolteni, plane ha csalad is var, akkor ez nem az igazi.
  • legyen megfizetheto, ami nem egy utolso szempont, plane mivel a legtobb itteni baratom eseteben (es persze nalunk is :)) az elejen csak az egyik fel keres (illetve nagyon orul, aki eljut odaig, hogy az egyikuk mar keres!), tehat jobban be kell osztani, szoval nem engedhetjuk meg magunknak a kepviseloi villakat heti $700-$800-ert, bar ugy nekunk is menne, hogy ott lakunk de mi kapjuk ezt az osszeget 🙂

Ezen kiteteleket akkor meg nem megfogalmazva, hanem kesobb kikristalyositva kezdtem neki a haznezes gyakorlati fazisanak, miutan a TradeMe-t alaposan vegigbongesztem. Nalunk ugye Barnabas is igen kemenyen betolja a kepbe a szoros pofijat 🙂 Emiatt leszukult a kiberelheto hazak kore, de legalabb nem szakadunk meg a valogatasban 🙂 Ez poen is, de elony is, mert sokan ha talalnak 10 jot, nem tudnak valogatni belole, illetve leblokkolnak.

Na, az elsot szerdan neztem meg belulrol, de csak rovid idot toltottem benne, es az boven eleg volt. Meg a haz elmegy, de draga es nem szep kornyek. A ficko jo fej volt, nem vette zokon 🙂 A masodik egy haz Tawaban, ami a TradeMe-n nem nezett ki tul jol, viszont eloben nekem nagyon tetszett. A haz is, meg fokepp a kilatas es a kornyek 🙂 Akkor meg az volt a tulaj allaspontja, hogy allatrol lehet szo, egyedileg biralja el. Az ugynok jofej volt, nagyon sokat tudott beszelni, de en is elvoltam vele. Kapasbol tudta hol van Budapest, dolgozott is ott egy darabig, meg nemet iskolaba jart 🙂 Marmint nem nemetorszagban, de nemet tagozatra. Nem teljesen ertettem (nem az angolsagat), mert ossze-vissza beszelt, de tenyleg jol elcsevegtunk 🙂

Penteken megegyszer megneztem, de akkor mar vettem egy hetvegi vonatjegyet, es mivel itt a bringa ingyen johet a vonaton, ugy jartam be a kornyeket. Meg jobban tetszett akkor mar 🙂 Kimentem Upper Huttba is, na az amolyan semmilyen kornyek volt szamomra. Persze ehhez a nem tul baratsagos idojaras is hozzajarulhatott, mert amint leszalltam, elkezdett szemerkelni az eso, meg aztan fujt a szel… raadasul mikor a legjobbnak kinezo hazhoz ertem, arrol kiderult, hogy eladtak! Azert azt emlithettek volna a hirdetesben, hogy kozben aruljak. A fene egye meg, de hamar tultettem magam rajta, ez van. Keresek mast, most mar csak haza akartam erni es pihenni 🙂

Szombatra egy hasonlo, vonatozassal es tekeressel egybekotott haznezest terveztem. Az ido jo volt, megneztem Poriruat, Titahi Bayt, Mana-t, de egyik haz sem volt az igazi. Newlandsben viszont sikerult egy jot is megtekinteni, ennek fokent a kornyezete jo:

Ez meg a kilatas innen a keritestol:

A kozelben pedig van egy szep nagy kutyafuttato park meg egy bush reserve 🙂

Ami meg kulonosen biztato ezt illetoen, hogy mindossze en voltam, aki megnezte az open home ideje alatt 🙂 Ja, es $420 hetente.

Mivel meg nem volt keso, ismet kikerekeztem Tawaba, ahol pont akkor ertem a hazhoz, amikor egy ujabb open home volt, hn4-kor. Bementem megegyszer, ujfent tetszett. Most nem az a fazon jott az ugynoksegtol. A vegeredmeny az lett, hogy eldontottem, hetfon megpalyazom, max. megsem ez lesz, ha a masik mellett voksolok. Egyeduli hatranya, hogy kicsi az udvar, es meg az sincs elkeritve.

Eddigre mar elfaradtam, ehes lettem, ugyhogy irany haza.

A vasarnapot otthon punnyadassal toltottem, ugyhogy haz szempontjabol kieso nap volt. Hetfon viszont mar tortentek erdekes dolgok:

  1. jelentkeztem a Tawas hazra, de delutanra mar megkaptam a valaszt, hogy a tulajnak megsem jo semmilyen pet (szerintem elobb kellett volna gondolkodnia, ugyhogy tole mar nem is vennek berbe hazat 😛 )
  2. irtam a Newlands tulajnak is, hogy mi kivennenk, amire azt valaszolta, hogy szerdan meg tart egy nyilt estet, de eddig mi vagyunk a nyerok (nem tudom, van-e versenytars :))
  3. egy srac Wainuiomatabol irt sms-t (multkor meg akartam nezni, de kivettek elottem), hogy betegseg miatt a berlo csaladja megsem biztos hogy bekoltozik, ugyhogy ha erdekel, megnezhetem. Nana, hogy erdekelt, meghozza annyira, hogy rogton aznap delutan, az elso munkanapot kovetoen kiautokaztam. Egesz nap nem esett (bar borongos volt az ido meg szeles), de mire Lower Huttba ertem, mar zuhogott. Viszont mire az udvarba behajtottam, ismet elallt. Aztan ismet esett, meg elallt…nem reszletezem tovabb 🙂
    A haz nagyon jo! Kisse kint van a varosbol, korabban nem is volt resze, de 25 km nem nagy tav, es van busz+vonat osszehangoltan, szoval 50 perc alatt vagyok bent a kozpontban, ha kesobb veszek esetleg egy motort, akkor hamarabb 🙂 Na de nem csak ez a lenyeg, hanem hogy nagyon jo hangulatu, izlesesen berendezett, szep allapotban levo hazrol van szo. A tulajnak az Omega (igen, a magyar!) a kedvenc zenekara, ennek kapcsan kiderult, hogy a Cseh Koztarsasagbol vandorolt ki 2001-ben. Nagyon rokonszenves volt, megengedte hogy fenykepeket csinaljak, de ugy, hogy nem is volt gepem, ugyhogy odaadta az ovet, en meg kattintgattam benan.
    Ilyen a konyha (ahova elmondasa szerint napkozben sokat besut a nap, ha eppen sut 🙂

    Itten egy most esoaztatta, amugy napsutotte deck:

    Egy kellemes udvar:

    Es igazi NZ modra ahol eso es napsutes egyszerre van, annak meglesz az eredmenye 🙂

    A sraccal – Martin – meg elbeszelgettunk, ratoltotte a kepeket a pendriveomra, megismerkedtem a macskajaval 🙂 Azt is mondta, hogy mivel hosszu tavra keres berloket, komolyan gondolkodik egy olyan megoldason, hogy valamifele kozponti futest beszereltetni, amit nekunk kene allni, de annyival kevesebb lenne a rent. Ez meg itt Wellingtonban komoly tenyezo tud am lenni! Amugy a rent $400 lenne hetente.

Ma is leveleztem vele egy sort, szivesebben adna ki nekunk a hazat, ugyhogy hamar rakerdez a szerencsetlen csaladnal (lehet, hogy kegyetlen dolog ezen blazirozni, de az elet nem all meg).

Szoval igy allunk most, szerintem a heten meg tudom ejteni a megegyezest, es valszeg a 16-ai hetvegen koltozhetek 🙂

Tovabbi kepek ha erdekel valakit:

Newlands
Wainuiomata (ez utobbi link bovult, mert a srac kuldott meg jopar kepet magatol 🙂 raadasul napsutesben fenykepezett :))

Mesébe illő WP történet

Na, hogy mikent is zajlott a WP-m csodaval hataros modon valo megszerzese, annak tortenete alljon itt:

Mint azt irtam, szeptember 27-en erkeztem meg Wellingtonba. Szeptember 28-an Helen, a fofonokom felesege irt egy emailt, miszerint o HR teruleten dolgozik, szivesen segit a WP-vel kapcsolatos adminisztracio rendezeseben, de a blablan felul egy nagyon lenyeges informacio volt, hogy a Datacom egy akkreditalt munkaltato, ami azt jelenti, hogy nem kell megindokolniuk, hogy miert akarnak bevandorlot felvenni, hanem van egy eves kvotajuk erre vonatkozoan, amibe az Immigration nem szol bele.

No, ezt kovetoen ment a levelezes Hajnalkaval, Helennel, nehol nem egyertelmu kerdesek merultek fel (pl. essential skills vagy work to residency alatt menjen-e a kerelmem), mindenesetre a lenyeg az, hogy szeptember 30-an, szerdan kaptam egy munkaszerzodest, egy hozzacsatolt levellel, miszerint “de jo hogy itt szeretnel dolgozni nalunk, orommel latunk”, mondvan hogy ezzel mehetek az Immihez a 109-125 Willis Roadra.

Kicsit akadekoskodtam, hogy hat az Employer Supplementary Form meg a Support Letter nincs, pedig azt is fogjak kerni! A Datacom meg aszonta hogy mivel ok accredited employer, ezert azt nem fogjak kerni.

Oke – gondoltam – en bemegyek igy az Immihez, azon ne muljon. Csutortokon ott kezdtem a munkanapot, 9-kor nyitnak, 9:15-re ott voltam. Kb. fel ora varakozast kovetoen szolitott a muki, en voltam az 53-as 🙂 Persze nem aznap az 53-dik! 🙂

Megmutattam neki mindent, illetve mindent, ami a WP-hez kellhet 😉 Fel is vetettem az aggalyomat, hogy most essential skills vagy work to res. legyen-e, azt mondta kb., hogy “nyugi, majd megoldjuk”. Meg is oldotta. Atlapozta a kerelmet (vagy talan nem is teljesen), megnezte az erkolcsit, az orvosit (ez utobbinal csak azt az egyetlen egy oldalt, ahol a dokinak ki kell pipalnia hogy a) minden oke vagy b) bizony van valami) Mivel nalam minden oke volt, be is csukta. Meg a diplomamat sem kerte, pedig beirtuk, hogy relevans a poziciomhoz 🙂

Szoval ultem ott amig o lapozgatott, de talan 10 perc sem telt el, mondja nekem, hogy $200 lesz. Gondoltam ott van a papiromon a bankkartyam szama, de mire idaig jutottam, elem tolt egy leolvasot, hogy fizessek azon keresztul. Na, mivel baromi reg hasznaltam a magyar kartyamat, a PIN kod nem is jutott eszembe, ugyhogy 2 hibas probalkozas utan attertunk az EFTPOS-ra, annak a kodja szerencsere benne van a rovid tavu memoriamban 🙂

Fizettem, o kinyomtatta a WP matricamat, beragasztotta az utlevelembe es kesz! 10:15-kor mar Kedvesemnek irtam kint az SMS-t, hogy 3 evre, 2012. oktober 1-ig megkaptam a munkavallaloi engedelyt! Szuper 🙂

Szoval Wellingtonban es/vagy akkreditalt munkaltatoval konnyen mennek a dolgok 🙂 A kovetkezo lepes a hazkereses, de az mar egy masik bejegyzes tortenete…