Hűtő-csevely – Magyarországba kiáltott szó

Néhány hete beszélgettem egy itteni ismerősömmel (akivel úgy érzem jó irányban vagyunk a barátság felé) a Magyarországra látogatás személyes élményeiről. Nekem még nem volt részem ebben, majd egyszer valamikor lesz, ő pedig azt mesélte, hogy saját tapasztalata alapján néhány év ittlét után nehéz azonnal felvenni a fonalat a barátokkal az újra találkozás alkalmával, egyszerűen túl sok idő maradt ki. Ellenben a család – legalábbis ha hozzá és hozzánk hasonlóan heti szinten beszélget velük az ember (pláne videózást is beleértve) – sokkal könnyebben összehangolódik, mert kisebb az információs szakadék. No, ez logikusnak is tűnik, majd ha megtudom, megosztom.

Viszont tegnap hosszú idő óta először beszéltem egy magyar barátommal, akivel azt hiszem 2009 Júliusában találkoztunk és beszéltünk utoljára. Na jó, lehet hogy még 2009-ben egyszer-egyszer felhívtam rövid beszélgetésekre, de gyakorlatilag 2 éve nem cseverésztünk. Emaileket változó intenzitással váltottunk, általában egy-egy hullámdombot jó nagy zuhanás követett gyakoriság tekintetében.

Ahogy elkezdtünk beszélgetni és túljutottunk a néhány perces esetlenkedésen, mert egyikünk sem túl nyerő a “Mi újság?”, “Milyen az élet NZ-n / Mo-on?” jellegű kérdések terjengős megválaszolásában, rátértünk a szerepjátékra és ehhez hasonló témákra, egyszerűen olyan érzés volt, mintha csak tegnap dumáltunk volna hasonlókról, annyira eltűnt mindenféle feszengés. A legkomolyabb különbség a múlthoz képest az aprónép visongása volt (mindketten úgy véltük azóta, hogy érdemes a génállományunkat továbbörökíteni, noha nem vagyok teljesen meggyőződve eme vélekedés igazságtartalmáról ;-)) a vonal túlfelén (nálam csak azért nem mert Bence már aludni tért eddigre…), de a beszélgetés gördülékenyen ment. Már csak egyféleképp mehetett volna még “olajozottabban“, ha együtt sörözgetünk közben valahol (nemcsak térben, hanem időben is), de ennek az áthidalása gyors módszerekkel jelenleg még nem igazán megoldott. Majd a mátrixban…

Jókedvem is lett utána, azóta többször eszembe jutott a jelenség, és nagyon örülök is neki!

Reklámok