Kutyakiállítás NZ módra

Na, ezt a bejegyzést illett volna már hétfőn, de legkésőbb kedden megejtenem, hiszen a nevesített esemény vasárnap történt, és naplóírás szempontjából sok részlet ily távlatokból már a homályba vész :o)

Aznap reggel eléggé korán keltem az itt eddig megszokotthoz képest, mert 7:52-kor ment a vonatom. Ez az első járat vasárnap. Úgyhogy 7 körül ki az ágyból, készítettem magamnak szendvicset (az sosem árt), elvégeztem a reggeli teendőimet a mellékhelyiségben (bár erről talán nem kéne ilymódon is megemlékeznem :P), aztán kellemes séta az állomásig. Olyan jó volt,  hogy még alig láttam embereket, autókat az utcán, de már világos volt és szép idő. Jólesett így gyalogolni kicsinykét.

A vonat pontos volt itt is, meg érkezésnél is. Papakura 8:29, Helgáék már vártak családostul, kutyástul 🙂 Átgurultunk a kb. 5 km-re lévő raktárépülethez, amely a kiállítás színteréül szolgált. Három Labi volt nálunk (majd talán fényképeket is kapok nemsokára):

  • Dessy (nem biztos, hogy így kell írni a nevét 🙂 sohasem igazodtam ki a törzskönyvezett ebeken :)) – egy hivatalosan sárga, de az én színészlelésem számára barnának tűnő 🙂 labilány
  • Wena – a fekete esélyes
  • Lizi – egy három hónapos gyönyörűség

Már a parkolóban megmutatkozott a helyi junk-food konyha eredményének gyöngyszeme. Nem is részletezem, nem volt kellemes látvány, Helga és Eszti viszont a későbbiekben sem tudtak leakadni a témáról 🙂

Wena kissé felspanoltan, oltári idegesen viselkedett, míg az első közeli találkozása meg nem történt néhány másik kutyussal. A benti ketreckében viszont már tömény nyugalommal viselte az egész délelőttös eseményt.

Az események lassan indultak be, és mivel nem értettük a rendszert (se a bemondót, mert mikrofont nem használt és ráadásul nem felénk fordult, mire meg odaértem, a lényeget már nem hallottam), sűrűn kellett kérdezgetni másokat. Most viszont már tudom, hogy előbb mindig a kanok mennek, azon belül van vagy 7-8 kategória, csak itt kutya nem volt mindegyikhez 🙂 Mikor Helga vitte Wenát, ő – mármint Wena – lett a best bitch az intermediate kategóriában, amit nem volt nehéz elérni, mert nem volt más kutya 🙂

Szegény Helga nem élvezte túlzottan a helyzetet, de legalább kaptak egy piros szalagot. Meg előtte egy kéket, Dessy révén, aki egy népesebb (asszem 8 fős) mezőnyben bizonyult másodiknak!

Aztán még összemérték kategórián belül a kanokat-szukákat, meg a végén a labradorokat a goldikkal, volt itt minden. Igazából amolyan hobbiverseny volt, sok résztvevő nem is tenyésztőként volt jelen, hanem csak lelkes kutyatartóként.

Mindenesetre  életemben nem láttam még ennyi szép, ámde neveletlen kutyát. Barni tantónénijének, Andinak, igaza volt, hogy a kiállításokon ne gondoljam, hogy engedelmes kutyákat lehet látni, ott fordulnak elő a legneveletlenebb ebek 🙂 Persze elsőre is elhittem neki, de most láttam is. Barnika sem arról híres, hogy mindenben úgy cselekszik, ahogyan én mondom neki, de ha leültetem, ott maradok pár centire tőle, akkor azért egy helyben marad amíg nem engedem megmozdulni.

Persze igaz, hogy nagyon sok kutya között másképpen viselkedik minden eb.

Mindegy, a lényeg hogy élveztem a kiállítást is, mert még sosem voltam ilyenen, jólesett Helgáék társaságában is lenni, pláne úgy, hogy én szabadon tudtam élvezni az egészet, mindenféle izgalom nélkül. Nekik azért jobban tétre ment a dolog, időnként stresszeltek is 🙂

Hozzávetőlegesen fél 2-ig tartott a kiállítás, utána bezsuppoltuk a kutyusokat a hátsó részre (a Bighornban simán elfértek). Én ugyanúgy Papakura-nál szálltam ki, elköszöntem Helgáéktól, aztán irány haza vonattal. Kellemes délelőtt volt! 🙂

———————————————————————

Különleges adalék a bejegyzéshez, hogy éppen az írása közepette végzett a mosógép, és a “Soha ne add fel!” pólom ismét tiszta (a hétfői interjú után levetettem mégiscsak, bár job offer nem jött általa. Még!), ezenkívül ha már korábban érintettem a gatyatémát, sajnos az egyik fehér példány a “Soha ne add fel!” pólóval való együttmosás következtében kedvenc párducom színét vette fel… 🙂

Barni box

Ha valaki azt gondolná, hogy viszonylag egyszerű dolog egy kutyának költséghatékony módon repcsin szállítható boxot venni, hát téved 🙂

1) a megfelelő méret nagyon fontos; persze lehet nagyobb, biztonsági ráhagyás révén, de az akkor drágább is, meg a szállítása is többe kerül

2) IATA szabványnak feleljen meg (mármint a box, nem a kutya 🙂

3) teljesítsen ilyet követelményeket, mint:

  • a kutya tudjon benne úgy ülni, hogy nem veri be a fejét a plafonba,
  • a kutya meg tudjon fordulni nehézség nélkül,
  • tudjon úgy hasra feküdni, hogy kinyújtja a mellső lábait,
  • az eb fel tudjon állni benne úgy, hogy nem veri be a fejét (ez majdnem uaz, mint az első).

4) emiatt ki is kell próbálni személyesen.

Na ez utóbbi nálunk nehézségekbe ütközött, mert nekem nincs kocsim (egy-két ilyen alkalmat leszámítva továbbra is tartom, hogy Bp-en inkább átok mintsem áldás az autó), úgyhogy nehezen sikerült leszervezni a dolgot. Többszöri lefújás után egy állatos webáruházzal történő beszélgetés során kaptam a tippet, hogy vigyem be az ebet a Fressnapf-ba, ott próbáljuk ki a boxokat, és majd utána úgysem ott veszem meg, mert drága az áruház. Ezért is merte ajánlani a hölgy.

Nosza, kaptunk az ötleten, kedden el is mentünk, Barnit a kiképzője hozta kocsival. Bementünk, a végeredmény az lett, hogy a 6-os méretű (nagyjából) szabvány IATA box kell neki. Még nem vettük meg, mondván máshol biztosan olcsóbb (ami végülis nem igaz, mert ez 32e volt, máshol a 6-os méretűek 40 körül vannak).

Hazafelé elvileg nem fértünk be mindannyian a kocsiba, mert hiába nagy kombi, amivel Andi a Barnit elhozta idáig, úgy van megcsinálva, hogy csak az első két ülés maradt benne, a hátsók helyén kutyáknak alakították ki a helyet, és mivel Gabi is eljött, három ember volt jelen.

Én viszont kaptam az alkalmon, hogy ha ez még nem is a csomagtartóban utazás (titkos és eszement vágyam ez is :P), de betelepszem hátulra a kutyák közé. Így is lett, én élveztem legjobban a 10 perces autózást 🙂 Egy törpe snauzer rögtön az ölembe telepedett, Tikett (fekete, nagy labrador fiú) az ölembe hajtotta a fejét, Dede (fekete labilány) rögtön puszilkodni kezdett, Barni is ott kavargott 🙂 Szóval így utaztunk, nagyon jó társaságban éreztem magam! És még a boxot is sikerült kiválasztani 🙂

Kutyások egymás közt

Na emberek, érdekesen alakulnak a kutyaszállítós dolgok. Ma küldtem levelet a német Gradlyn Kennels cégnek (alias petshipping), ahonnan szerintem 2 órán belül választ is kaptam. Ezt be is illesztem emide, tessék:

Position                                       Price in EURO
Airfreight incl. handling                           2.230,85
Animals: 1
Crates: 1*500()  [101/67/75 cm]
(x)- incl.                                              0,00
Animal station and sealing                             45,00
AWB-Fee                                                25,00
Transit permit fee in Singapore                        45,00
Veterinray-handling                                    25,00
Veterinary charges                                     85,00
AVI-Fee                                                28,00
Fuel surcharge                                         24,15
Security surcharge                                      5,25
Petties                                                 8,50
                                               ————
Amount                                               2521,75

(A formázás nem az én művem, emailben is így jött!)

EUR-HUF árfolyamért én ide szoktam látogatni, mert látszik a görbe visszamenőleg is jó sokáig. Mára 279,56-ot mutat, tehát a végösszeg Ft-ban (kerekítve): 705 e Ft. (Ez készpénzes fizetés esetén van így, PayPal-nél +3,5%)

Tekintve, hogy az Airmax Cargos ajánlat is ekörül van, és a Petshipping a honlap alapján (illetve egy kedves barátom elmesélése alapján az előbbit illetően) rokonszenvesebb (ráadásul őket pozitívan ajánlották). Váltottunk is néhány levelet az ügyintéző sráccal.

Mivel van egy leányzó, aki szintén szeretné az enyémmel talán egyidőben utaztatni kedvencét, kértem egy dupla ajánlatot is a GK-tól: 4382 euró, azaz 1 226 960 Ft összesen, kutyánként 613 480 Ft. Azért ez egész jó 🙂 90e Ft kedvezmény!

A Budapestről való Frankfurtba kiszállításra egy magyar tenyésztőt ajánlott: Szigeti Miklóst, merthogy vele már kapcsolatban vannak, és amúgy is kéthetente jár ki, vinni a kutyákat a frankfurti reptérre. Nosza, felvettem vele a kapcsolatot. Ez már kissé döcögősebb volt, mert véletlenül sem ugyanazokkal a számokkal dolgozik:

A GK-nak (Gradlyn Kennels) ezek a méretek kellettek:

Petshipping méretek

Petshipping méretek

Szigeti Miklósnak főképp a kutya marmagassága, tömege, szállítás idejében való kora és fajtája kellett. Ezeket még nem adtam meg neki teljeskörűen, mert Barni marmagasságát nem tudtam, és bent a munkahelyemen nem is tudtam megmérni 😛

Az ő leveléből az idetartozó lényeg:

“Ha tudom a kutya kért méreteit akkor tudom a pontos árat.Ausztrália és Uj Zéland a legdrágább légiszállítások….A közúti szállítás és ügyintézési díj ezen felül szállításonként 70-100 EURO. Egy ilyen méretű kutya szállítáésa az USA-ba összesen 700 EURO lenne. Legutobb Melburnbe egy weimari vizsla szállítása 2500 EURO voltaz egy mérettel nagyobb ketrecben ment.”

Adjuk össze, felső hangon számolva:

  • közúti szállítás Barninak: 100 euró, kb. 30e Ft (annál feljebb csak nem megy :))
  • repülőjegy a GK-tól, 2 kutyás kedvezmény esetén: 2190 euró, azaz 615 e Ft
  • összesen: 645 000 Ft (árfolyamtól függően persze változhat!)

Azt hiszem, ez már egész elfogadható.

Kutyások bátran kérdezzenek, akár privátban is! (ha valaki kommentel, úgyis látszik az emailcíme, amit csak én tudok olvasni)!

Vau-vau whoooarf, grrr, nyüff?

Új fejezetéhez érkezett a kutyás történet is. Egy segítőkész sorstárs tanácsa alapján (az ő ebe ezen a cégen keresztül utazott) jutottam el a www.petshipping.com oldalra.

Lássuk a medvét (izé, kutyát), kérek tőlük árajánlat (árajánlatot, csak Gálvölgyi módra tétlenítek):

  1. háztól-házig szállítást is vállalnak, ami azért jól jöhet, mert ha nem vagyok már itthon, nehezen tudnám az ebet Németországba szállítani. Az első kérdés erre vonatkozik, mármint hogy igényeljük-e, vagy inkább magunk szállítjuk a reptérre az állatot.
  2. személyes adatok (név, átvétel helye), plussz egy érdekesség: Private / Breeder / US Forces 🙂 Nekem nagyon tetszett a harmadik kategória 🙂
  3. Honnan (4 lehetséges reptér van, nekünk München a legközelebbi), mikor, hová (Auckland és Christchurch van)
  4. Hány db állatot szeretnénk szállítani (gondolom akkor lehet jelentősége, amikor kérjük a reptérig is a kiszállítást, tehát érdemes lehet társulni, majd még utánajárok!)
  5. állatka meghatározása: faj (kutya, macska, állatkerti (zsiráfokat is szállítottak már! :)), egyéb), fajta (az enyém pointer mix :)), szex (a kis sunyi dögöknek ki tudja miket engednek csinálni a repcsin :P), méretek, életkor,
  6. kérsz-e boxot, vagy van saját (utóbbi esetben meg kell adni annak a méreteit, erről bővebb infók itt találhatóak, a link alapján ki tudod számolni, mekkora box kell a kutyusodnak, cicusodnak, zsiráfodnak :))
  7. ebben a lépésben nyugtázni kell az ajánlatkérést, illetve egyéb infókat lehet megadni, amit fontosnak gondolsz

Majd otthonról kérek ajánlatot, mert még le kell mérnem pontosan a kutyust 🙂

Az eredményről itt tudósítok majd!

 

a cím fordítása:

Megyünk-megyünk! (lelkesen)

reeepüüülőőővel? (csodálkozva felkiáltás)

még csak az kéne! (morogva)

akkor most tényleg? (kicsit kétségbeesetten)

Kutyával a világ túlfelére, avagy 2 nap alatt megfordul a világ

Mivel Barnabás is jön velünk, az előkészületeket neki is meg kell tennünk, ez pedig a következőket foglalja magában:

(a lista persze bővülni fog, majd mindig frissítem, ahogyan haladunk előre a folyamatban, én ugyanis nem találtam olyan blogot, ami ezzel foglalkozna konkrétan, bár Ágica blogján van egy bejegyzés Csalavölgy billentyűzetéből, ahol azért jócskán van szó erről a témáról is, de több kéz többet ír :))

  • veszettség titer – ez egy olyan vizsgálat, ami %-os vagy ezrelékes (erre nem találtam a spéci jelet az ASCII 256 karakterében) értékben mutatja az eb veszettségre való hajlandóságát. Ez egy vérvételt követően állapítható meg, nagyjából két hetet kell várni az eredményre (talán Németországba küldik ki laborvizsgálatra), ez Barninál okés lett; Magyarország amúgy nemzetközileg olyan országnak számít, ahol a veszettség jól karbantartottnak számít. E vizsgálatot követően 6 hónap várakozási időnek el kell telnie, míg a kutya utazhat (van egy másik oldali időkorlát is, az talán egy év?)
  • még az utazást megelőző 30 napban várható sok-sok vizsgálat, bár a MAF honlapon csak ez az ábra van, ez eléggé hiányos
  • fel kell venni a kapcsolatot egy kinti karanténnal, amiből összesen 4 van, amit a MAF is elfogad, én a Pethavent találtam HH (alias Csalavölgy) kellemetes tapasztalatai alapján, már írtam is nekik, csak intézkedni még nem volt érkezésem, de mindenképp kell egy foglalt hely valamelyik karanténban ahhoz, hogy az import engedélyt megkaphassuk. Pethavenék kimerítő tájékoztatót is küldtek már rögtön az első emailváltáskor 🙂
  • a karanténban kedvencünk 30 napot fog eltölteni, és 1 200 NZD körüli összeggel kell számolni
  • az utazás maga, na ez talán a legkeményebb dió (vigyázat, csapongani fogok! :))
    • autó, vonat kilőve (sőt én a gyalogos vagy biciklis utazási módot sem javaslom), tehát marad a luxushajó (ami sokáig tart, drága, viszont baromi kényelmes és az ember a kutyájával lehet, de gondolom zömmel nem ilyenek vagyunk, illetve aki úgy viszi kis kedvencét, nem hiszem hogy olvasná ezt a blogot :)) vagy a repcsi, én is ez utóbbiról fogok inkább írni
    • Magyarországon az Airmax Cargo nyújt ilyen jellegű szolgáltatást, azt viszont egy jóbarátom (akinek megbízom az ítéletében) nem nagyon (vagy inkább nagyon nem) ajánlja, ők amúgy kb. 600 000-ért szállítanak egy kutyát
    • van még egy itthoni cég, akinél le lehet boltolni a dolgot, de másfél milla azért nagyon sok, szerintem én nem próbálom meg, ha találok mást)
    • nem szeretem az USA-t, de azért van követendő példa ottan is! De mivel ez csak külföldi belföldi (értsd: USA-n belüli), ezért nekünk nem jöhet szóba, de érdekességnek jó 😉
    • neten vadászva találtam rá az alábbi honlapra, ahol légitársaságonként lehet elnavigálni arra az oldalra, amelyik a házikedvencek szállításával foglalkozik
    • én az Air New Zealand-ot választottam ki (komoly kombinálási készséggel (hű, micsoda allitalligátor!) kikövetkeztettem, hogy ezzel nagyon nem lövök mellé ;-)), ahol találtam egy listát azon társaságokról, akik foglalkoznak ilyen jellegű tevékenységgel ottan kint (de várom, hogy már azt írhassam, hogy idekint…)
    • elsőre a listából a Dogtainers-t böktem ki, aztán a honlapjuk is tetszett, írtam hát rögvest egy emailt, hogy tudnak-e segíteni az ügyben, erre várom a választ most.
2009. május 12.
Dogtainers
  • George válaszolt a Dogtainerstől. Ugyan ők nem tudják elvállalni, de őszintén meghatódtam a levelétől, annyira áradt belőle a segítőkészség! Kb. hasonló élmény lehetett, mint amiről Whatever Zsuzsi szokott írni. Először is igazán udvarias volt (ez mondjuk nem újdonság, NZ-t illetően én mindig ezt tapasztaltam, mind a kiwiktől, mind az ott élő (ex-)honfitársaimtól.
  • Szóval közölte, hogy a kiindulási országban bejegyzett cég végezheti (nem pont így mondta, de én nagyjából ezt szűrtem le a szavaiból), illetve hogy sajnos nem tud ajánlani a saját tapasztalata alapján megbízható ügynököt Ausztriában vagy nálunk.
  • Innentől jön a ráadás rész 🙂
  • “rather than leave you floundering around in the ‘dark that is the world of pet transport’;” – ez kb. annyit tesz, hogy “de ahelyett hogy hagynálak bolyongani a kutyaszállítás sötét labirintusában” 🙂
  • továbbította az emailemet egy svájci kollégájának, akivel már kapcsolatba kerültek üzleti ügyben, és megkérte, hogy segítsen nekem, hátha az illető ismer valakit Ausztriában vagy Magyarországon, akit nyugodt lelkiismerettel ajánlana
  • le a kalappal George előtt a hozzáállását illetően!

Pappito

  • Pappa is ajánlott egy emberkét (köszönet érte neki!), aki már ott van, a világ túlfelén, méghozzá kutyástul-mindenestül, hamarosan neki is írok egy emailt, aztán majd közlöm a fejleményeket!
(Folytatása következik…)
bejegyzés-írási stílusomat illetően szívesen fogadom az észrevételeket (nyugodtan lehet kritizálni, ha nagyon megsértődöm, csak törlöm a comment :))