Levini hétvége

Az előzőt megelőző hétvégét Levin városkában töltöttük el. Tettük ezt azért, hogy Barni közelében legyünk, meg persze Gabi nagyon szeret ide-oda menni, helyeket megnézni, aminek nagyon örülök, mert én időnként hajlandó vagyok el-elülni.

Levin amúgy nem egy komoly hely, kb. 20e fő lakozik itten, de összességében kellemes hely. Elsőre a főutca ugyan nem nyerte meg a tetszésemet, de mivel 10 percen belül találtunk egy nagyon pöpec játszóteret, ahol nemcsak a gyerkőcnépség hanem az egész család jól ellehet, ennek érdekében 2 BBQ is volt, fedett konyha, WC, kutyafuttató és hatalmas füves terület!

image

image

Bence természetesen azonnal belevetette magát a játékba, alig akarta abbahagyni, mikor ebédelni mentünk. Azért a sültkrumpli megnyugtatta, amikor pedig a szállásra értünk, ott is nagyon jól elvolt: felfedezett minden zeg-zugot, ugrált az ágyon, próbálgatta a kiságyát…

image

Eleinte még láttunk rá esélyt, hogy elaludjon, de aztán már nem nagyon. Mindenesetre jól elvolt, úgyhogy Rebi meg én visszalátogattunk még egyszer Barnihoz. Most már nem volt annyira eszetlenke, könnyebben lenyugodott, odaheveredett mellém, én meg élveztem hogy megint van fűtött kispárnám. Csak tartanánk már ott, hogy jöhet haza! De majd az is eljön.

3-kor lejárt a látogatási idő, úgyhogy mi is léptünk. Most már egy picit kevésbé sírt a kis foltos, talán azért sejti, hogy most már lesz itt valami (mégha számára sokára is).

Visszaérve a szállásra Bence ébren fogadott, mindössze egy rövidett szundizott, de nem túlozta el. Mivel mindenki friss volt, visszagurultunk a városka szívébe, egészen pontosan az uszodába (a kinti fürdéshez nem volt elég meleg). Na, itt sem mentünk csődbe a belépő kifizetése után, és bár Levin Aquatic Centre-nek nevezik, azért igazából egyszerű, mezei (jó értelemben) uszoda, kellemes hangulattal. Van egy 25m-es úszómedence, egy kisebbfajta két részre osztva gyerekeknek és totyogóknak, két melegvizes sarokkád (pont az ablakban, sarokban, úgyhogy 5 percig ültem ott a vakító napsütésben, bugyogva a melegvízben :)) és egy jóóóó hosszú csúszda! A Poriruában próbálthoz képes kevésbé meredek, de legalább olyan hosszú és sötét van benne! Méghozzá nagy részén koromsötét!

Magasra is kell felmenni, úgyhogy Bátor Rebi nem is mert követni első alkalommal (amikor én is meglepődve tapasztaltam a sötétet), csak azért mert magas volt. Mi lett volna ha tudja azt is, hogy belül még fény sincs? … Gabit is elcsaltam egyre, de neki annyira nem tetszett meg.

Ezután Rebit is sikerült rábeszélni – természetesen a fényviszonyokról való mély hallgatással – aztán már nehéz volt abbahagyatni vele. Na jó, annyira nem, az én voltam, aki nehezen hagyta abba.

Bence is jól elvolt, csúszások között játszottam vele a kismedencében, ahol egy minicsúszda volt. Ezt először élvezte, aztán nem, aztán megint. Pedig nem is indexlámpa.

image

Zárás után leautóztunk Hokio Beachre, amiről már írtam korábban, úgyhogy nem részletezem ismét, micsoda szuper hely.

Az alkonyat eljövetelét követően beugrottunk a helyi nagybótba hogy vegyünk Barninak másnapra valami rágcsálnivaló, aztán visszamentünk a szállásra, vacsoráztunk egyet az ebédről megmaradt dolgokból, aztán kinéztünk az udvarra, ahol volt egy jó nagy trambulin. Rebivel elugráltunk rajta vagy másfél órát, meg jó nagyot beszélgettünk. Már az éjszaka is elérkezett, mikor bementünk alukálni.

*** — *** —

Egy kellemes éjszakai alvást követően barátságos meleben ébredtünk (ettől mostanság elszoktam), megreggeliztünk, összepakoltunk, kijelentkeztünk, majd irány a tegnap felfedezett játszótér. Ott Gabi és Bence kiszálltak, mi meg ismét Rebivel mentünk Barnit látogatni: nagyon örült nekünk is meg a műanyag csirekcombnak is, csak az alatt az egy óra alatt, amennyit ott voltunk, a nagy részét széjjelrágta. De nagyon örült neki, úgyhogy megérte 🙂

Nekünk is nehéz volt otthagyni őkelmét, ő is sírt, de tényleg egyre kevésbé, mintha tudatosulna, hogy nem marad végleg itt.

Visszaérve a játszótérre Gabival elmentünk savanyú ubiért, illetve sikerült szerválnunk Bencének egy tuti pizsit:

image

aztán megebédeltünk, amely idillt csak duzzogó Rebi kalandja a slusszkulccsal árnyékolt be. De aztán az is megoldódott, a nap is hétágra sütött, úgyhogy irány a tengerpart fürdeni! A hullámlovaglás után pedig indultunk hazafelé, mert azért 100 km nem 5 perc. Már erősen esteledett is, mikorra begördültünk a garázsba eme ragyogóan sikeredett hétvége lezárásakor…

Kulcs AA csomAAgtAArtóbAAn

A levini kirándulás második napjának kora délutánját sötét fellegek árnyékolták: Rebi figyelmetlenségének – és duzzogásának – köszönhetően a játszótér mellett parkoló Albert (így híjják a kocsinkat, illetve csak mi hívjuk így, mások nem) csomagtartójában kötött ki a slusszkulcs, miközben őnagysága bőszen a fogára való élelmet keresett. Ami pedig még rosszabb, ott is maradt, mikor lecsukta.

Mikoron ezt közölte velem, hirtelen nem jutottam szóhoz. Mondjuk jobb is. Soha nem beszéltem még vele alpári szóhasználattal, ez alkalommal ugyan közel álltam hozzá, de inkább nem szólaltam meg, hanem folytattam a játékot Bencével. Szerencsére nem lettem igazán ideges, inkább olyan érzés volt, mintha csak szemlélője, nem alanya lennék a helyzetnek. Ezenfelül azt hittem, maga az autó nyitva van, csak valahogy a csomagtartóig kell eljutni.

Hát nem így volt… a kisasszony megkapta az alapos fejmosást az anyjától – amit azért valljuk be, nagyrészt megérdemelt –, közben én azon gondolkodtam, mit is lehetne kezdeni a fennálló helyzettel (azon kívül, hogy a) többet nem adjuk a kezébe a slusszkulcsot, b) hamar másoltatunk egyet, amit már eddig is meg kellett volna cselekedni).

Szerencsére kb. 20 méterre parkoltunk a helyi AA-tól, ahová reménytelen arckifejezéssel bebattyogtam, reménykedve azért, hogy valami ötletet kapok az ott dolgozó hölgytől. Kaptam is, felhívta az AA központot, akik kérték az AA számomat (persze nem volt nálam, hanem a kocsiban), aminek hiányában mindenféle adatot kérdezett rólam meg a kocsiról (rólam hivatalosakat, a kocsiról személyeseket is ;)), aztán megnyugtatott, hogy 1 órán belül számíthatok a segítségre.

Megnyugodva mentem vissza Alberthoz, ahol Gabi várt rám. Elmeséltem neki a történteket, majd vártunk a Sárga Angyalra. Kb. 20 perc elteltével meg is érkezett az AAutó. Egy mosolygós fickó szállt ki belőle, egy álkulcs és feszítővas köztes hibridjének kinéző szerszámmal kb. 10 mp alatt kinyitotta a központi zárat, majd elégedetten mosolygott rám. Sajnos a mosolyát kicsit lehervasztotta, mikor zavart vigyorral közöltem vele, hogy ez nagy előrelépés, de a kulcs a csomagtartóban van, az üléseket pedig nem lehet előrehajtani.

Bemászott hátulra, próbálgatta ő is, de eleinte nem sok sikerrel. Szerencsére aztán rátalált a helyéből kivehető hangszóróra, ami átjárót biztosított hátrafelé, és lehetővé tette, hogy megfelelő szerszámmal ledönthetővé varázsolja a hátsó ülést. Ez meg is történt, majd bebújt hátra, csak a lábai kalimpáltak a hátsó ajtó környékén, és kikattintotta a zárat!

Megkönnyebült mosollyal ajkamon méltattam nemes, furfangos és lovagias tettét, majd megmutattam neki a kártya hiányában papírfecnire felfirkantott AA számomat. Elfogadta, sőt még fel is hívta a központot – kb. 2 hete kértem újból a kártyát, mert az első alkalommal elakadt valahol a sok kezdeti címem között –, hogy miként áll az új kártyám kiküldése (azóta meg is érkezett, éppen tegnap).

Könnyes szemmel, zsebkendővel integetve (na jó, azért mégsem) vettünk búcsút tőle, ajkaimról áhítattal teli köszönet szállt néhány evilági és evilág feletti lény felé. Egyikük Imma, aki még anno, Wellingtonba autózásom idején javasolta az AA-tagságot, amiről nem gondoltam, hogy ilyen helyzetben veszem igénybe, de nagyon-nagyon jól jött! Talán megcsinálták volna enélkül is nekem a dolgot, de biztos hogy jópár dolcsi ráment volna, teljesen jogosan.

Közben a nap is kisütött, úgyhogy a kedvünk felderült, és minden alkalmas volt ahhoz, hogy ellátogassunk Hokio Beachre

Tanulságok (némelyik annyira alapvető, hogy nagy marha vagyok, amiért eddig nem vettem komolyan):

  • Ha kocsid van, ne sajnáld az AA-ra az évi $90-t!
  • Tizenévesek kezébe fenntartásokkal add a slusszkulcsot!
  • Legyen 2 slusszkulcsod, és ne a kocsiban tárold egyiket sem!
  • A belső térből legyen hozzáférhető a csomagtartó!
  • AA kártya mindig legyen kéznél ha kocsival mész valahová!

AA tagság részletesen, csatlakozni pedig itt lehet.