Kapcsolatok, itteniesen szólva networking

Amit most szeretnék megosztani, arról csak a saját példámat illetően, a saját szakmámban tudok nyilatkozni. Ennek ellenére szerintem más területeken, más sorstársak is küzdöttek, küzdenek ezzel a problémával.

Az egyik 22-es csapdája mellett itt van a másik. Vagy mondhatnám úgyis, hogy benne.

A nagy csapda alatt a WP nélkül nincs munka – munka nélkül nincs WP ördögi kört értem. Ezen belül, a munka oldalán felbukkan egy újabb csapda (amit a munka ünnepén sem lehet kikúrálni belőle :)) mégpedig az, hogy kapcsolatok nélkül bizony nagyon nehéz megszerezni. Na igen ám, de honnan jut az ember kapcsolatokhoz, ha nem tud elkezdeni a szakmájában tevékenykedni? (A házastársi kapcsolatot most nem sorolom ide, mert a beházasodni egy kiwihez már túlmegy a WP és munkavállalás duettje által megrajzolt körön ;-))

Ennek a gondolatmenetnek az ihletét Rob sms-e jelentette, amit a köszönetemre válaszolt:

“This business is based on who you know not what you know.” Ezért van az, hogy a hozzám hasonló, ágrólszakadt hazánkfiainak a dolga nagyon nehéz. Szerintem nagyon kevés embernek van arra lehetősége, hogy otthon egy multicégnél dolgozva itteniekkel kerüljön kapcsolatba (ez nem az jelenti, hogy nem ismerek ilyet! :P), mert azért európai viszonylatban, céges érdekeket nézve Új-Zéland messze van. UK-val, USA-val sokkal könnyebb kapcsolatba kerülni, ami alapján van esély elindulni.

De azért, ahogy a példám mutatja, meg lehet oldalni ezt a dilemmát is, mint ahogyan a nagy 22-es csapdát is, de sok kitartás és elkötelezettség kell hozzá.

Amit az én egyszerű kis gondolatmenetemmel tudok ajánlani, az főleg IT-seknek szól (még az is lehet, hogy kizárólag):

  • legyen valamilyen nemzetközileg elismert vizsgád (nekem Microsoft Certified Personnel cuccom van, tökéletesen bevált), hogy ismeretlenül is szóba álljanak Veled,  mert az érdeklődést nehéz felkelteni annyira, hogy megadják az interjúra a lehetőséget (és ezért van az, hogy a fejvadászokat nagyrészt el lehet felejteni, mert fogalmuk sincs a dolog szakmai részéről, tehát nem tudják felmérni, mit jelent egy bizonyítvány megléte vagy épp hiánya),
  • legyél rajta a LinkedIn-en, szerintem megéri, és ott lehet elkezdeni komolyan keresni a szakmába vágó cégeket, igazából olyan, mint egy szakmai Facebook vagy iwiw. Persze azt nem mondom, hogy “jelölj ismerősnek” fűt-fát (többek között azért sem, mert se fű se fa nincs fenn), de érdemes kutakodni. Meg persze jó minél több recommendation-nel (ajánlás) rendelkezni, hadd lássa mindenki, milyen jó véleménnyel van Rólad a korábbi munkatársad, főnököd, ügyfeled.
  • Keress témába vágó, helyi szakmai csoportosulásokat (levlisták, klubok, akármi).

Több ötletem jelenleg nincs, amúgy is túlnőtte a bejegyzés a kereteit, mert csak Rob sms-ét akartam megosztani, de kerekedett belőle egy kis eszmefuttatás. Bármilyen észrevételt szívesen olvasok, kíváncsi is vagyok, mások miként vélekednek erről.

Döntés az új állásról

A repülést követően 22-én este f10-re értem a szobámba, 10 körül kezdtem csevegni Gabival és Robival, aztán Kedvesemmel beszéltünk is. Nem egyszerű a dolog, de azt hiszem, a döntés már egy ideje megszületett, most már csak fel kell vállalnom. Azért persze beszélgetni jólesett róla, magamnak is letisztázódott, mit is gondolok.

Hajnali 3-kor mentem alukálni ház- és repjegyvadászat  után.

————————————————————————————

Reggel töprengve keltem, beszéltem Hajnalkával, aztán igent mondtam a Datacomnak. Most már csak fel kellett mondanom a hivatalosan még nem is létező munkaviszonyomat 🙂

(Elnézést az éppen az álláskeresés hatalmas lelki nyűgjét nyögő olvasóimtól, tudom milyen örömteli volna akár 1 lehetőség is, nemhogy 2! De én nagyon szorítok nekik ismerősen/ismeretlenül egyaránt!)

————————————————————————————

Na, ez a hely tényleg nem Magyarország! (Tényleg? :P) Kicsit tartottam a bejelentéstől, mert az óhazában nem mindig viselik jól, ha az ember felmond, némely vezető személyes sértésként fogja fel. Na itt nem! Legalábbis John nem. Meghívott egy kávéra, még ő köszönte meg, hogy szóltam! Elcsevegtünk Wellingtonról, az odaútról kocsival, stb. Még ő nyugtatott, hogy ne legyen lelkifurdalásom a visszamondás miatt, van ez így. A végén úgy váltunk el, hogy kíváncsi a sorsom alakulására,  szóval “stay in touch”.

Szeretem ezt az országot,  jó ilyen emberek között, ilyen hangulatban, ilyen életmódban élni. Persze lehet, hogy nem mindenkinek ilyen, de én csak az alapján tudok véleményt alkotni az életemről, ami történik benne.

Újra Wellingtonban, újra interjún

Eljött a hétfő, reggeli tornát követően letekertem a St. Heliers ASB fiókhoz, de az ügyintéző hölgy kevéssé lelkesedett az iránt, hogy job offer nélkül nyissak számlát, meg a fickó, aki nyitotta volna, még nem ért rá, engem meg szorított az idő, úgyhogy inkább hagytam. Irány vissza, majd séta a vasútállomásra, Papatoetoe-ban átszállás a 380-as reptéri buszra, és f12 előtt már ott is voltam. Tudtam netezni is egy kicsit. 12:30-kor indult az Air NZ gépe, szikrázó napsütésben. Eddig az ő hangulatuk tetszett leginkább (a vészhelyzeti tájékoztató videó poénos volt, az utaskísérők jókedvűek és kedvesek, ingyen volt rágcsálni- és innivaló, …)

Fél 2-kor szálltunk le, a “szokott” útvonalon sétálva PaknSave, Hataitai, Mt. Victoria, Te Papa, Oriental Parade, Bess háza. Ma már igencsak fújt a szél, felhők takarták a napot, úgyhogy érkezés után hosszú, forró zuhany következett (de még így is nehezen engedett fel az elgémberedett bal mutatóujjam). Frissen, tisztán leültem naplót írni a nagyobb vendégszobában (a kicsi áráért ezt is használhattam), innen oltári szép a panoráma! 🙂

Mikor végeztem, Kedvesemmel beszéltem fél órát telefonon, aztán csatlakoztam a családi vacsihoz  (enni nem ettem, mert éhes nem voltam, de még Bess szabadkozott, hogy elfelejtett húsmentes vacsit készíteni :)) majd jó sokat beszélgettünk, f11-ig is tán!

Kellemes, családias náluk a légkör, színes, élettel teli a ház. A beszéd is egyre jobban megy angolul.

—————————————————————————-

Pihentető éjszakai alvást követően n8-kor keltem, megreggeliztem, elköszöntem Besstől (ment dolgozni), leellenőriztem az interjú emailt, befejeztem a könyvem elolvasását, átöltöztem és f10-kor irány a belváros!

Kellemes séta, napsütés, langyos szellő. ASB fiókot is beazonosítottam hármat, hátha itt belefér az időmbe, és talán az elegáns viselet meghozza gyümölcsét 🙂

10:55-re ott voltam a Datacomnál, Clive és Daryl fogadott. 1 és negyed órás interjú volt, keményen szakmai: még SSIS csomag vázlatokat meg DW diagramokat is kellett a táblára rajzolnom! Volt szó mindenről, és azt kell hogy mondjam, ez igazán az a fajta meló, amilyet kerestem: BI fejlesztés (AS, IS, RS, DB engine), némi ügyfélkapcsolat (nem support, hanem igényfelmérés meg hasonlók).

Fizu ugyanannyi, ugyanúgy 6 hónap múlva emelhetnek egy értékelés után.

Fél 1-kor elmentem kajálni egy indiai étterembe: terítő is volt! puccos egy hely, de $10 a menü és oltári finom, víz pedig jár hozzá 🙂 Jóllaktam simán, aztán megnyitottam a bankszámlát (igen, sikerült, hurrá! :)) már EFTPOS kártyám is van végre.

3-ra mentem vissza a Datacomhoz, ahol Clive-val és az ő főnökével, Mikával lett volna találkám, de ez utóbbi nem ért rá, viszont megbízik Clive ítéletében, aki állást ajánlott ott helyben! Beszéltünk a részletekről is, ha  minden igaz, hétfőn kezdhetnék, ami nekem nagyon fontos, és utólag fizetnének, de az oké. Segítenek a szállásban is.

Legkésőbb péntekig ígértem a választ, úgyhogy most van töprengenivalóm! Visszasétáltam a házhoz, összepakoltam, majd irány a reptér. Ott vettem két képeslapot, fel is adtam őket, a JetStar gép pedig 18:45-kor indult.

Egy szerencsétlen maori kiscsaj az utazás 60 percéből 50-et átvisított, de a naplóírásban nem zavart, úgyhogy ez is megvan 🙂

Újabb lehetőség a derült égből

Kellemes, nyugodt hangulatban aludtam és keltem fel.  Délelőtt netezgettem, amikor kaptam egy emailt a Datacomtól, hogy éppen egy BI csapat létrehozásán (azóta tudom, hogy kibővítésén) fáradoznak Wellingtonban, amihez Rob ajánlott engem. Ebből azért kitűnik, hogy nem udvariasságból mondtam, hogy jó a technológiai hátterem meg az angolom 😉

Na, először majdnem visszaírtam, hogy bocs de már van job offer, de aztán gondoltam, egy interjút megér. Lehetőséget nem szabad bezárni, ha igazából nem kerül semmibe kipuhatolni, mi is ez.

Fel is hívott Clive, megbeszéltünk jövő keddre egy interjút 🙂 Vettem repjegyet, a “szobám” Wellingtonban szabadon áll (most épp ott vagyok 🙂 )

Miután ezeket elintéztem, kivonultam Lórival, könyvekkel meg némi elemózsiával a Glover Parkba gondolkodni. Vajon mennyire becsületes – ha úgy alakul – igent mondani Wellingtonra, ha már szóban megegyeztem Johnnal? Egyfelől nézve nem volt más választásom, illetve az, hogy nem fogadom el, ami = hazamenetel. Másfelől tök jó kis állás, jó fizu. Felidéztem egy korábbi bejegyzésben írtakat is (zöld betűs rész).

Visszaérve csevegtem erről Immával, Hajnalkával, Pappitoval, aminek eredményeképp rájöttem, hogy csak ideológiailag keresek támaszt, hiszen már eldöntöttem, a repjegy is megvan.

N6-ra meg mentem céges, péntek esti sörözésre. Megismertem 4-5 munkatársat, legurítottam 3 sört (itt ez 0,33 liter). 7 óra felé lett vége, 1 bontott üveg bort (Coonawarra Shiraz 2007) meg is kaptam, ráadásul John megengedte, hogy bennmaradjak netezni 🙂

Úgyhogy bentről beszéltem Gabival, Robival, végre gyors gépet használhattam, és már nyugodt is voltam.

WC-re ugyan közben nem tudtam kimenni, mert akkor nincs visszaút 🙂 (Pedig a 3 sör igencsak beindította a veseműködésemet.) 9-ig elvoltam, majd a 9:40-es vonattal irány Glen Innes.

Megegyezés alias job offer #1

Ahogyan ezt a naplómban megírtam:

A szokásosnál korábban keltem valamivel, megreggeliztem, főztem teát, neteztem egy kicsit, aztán 9 felé elmentem bankolni.

A St. Heliersben lévő ASB fiókot néztem ki, és hogy-hogy nem, előtte elnéztem a Glover Parkba is 🙂 Ez  lett a kedvencem itt Aucklandben.

Most is nagyon gyönyörű volt, ahogy a szikrázóan kék óceán hullámai halk morajjal megtörtek odalent a part menti sziklákon, a fölibém magasodó, terebélyes lombkorona halkan recsegett-ropogott az enyhe szélben.

Eszépséget  még  jobban kihangsúlyozta – fájdalmasan kristálytisztán – a tudat, hogy tán hamarosan itt kell hagynom ezt. Noha belül úgy éreztem, össze fog jönni és maradhatok, gombóc nőtt a torkomban, s néhány könnycsepp gyűlt össze a szemem sarkában…

A bankfiókban kedves hölgy fogadott, befizettem a lakbért, cseverésztünk, kérdezte, hogy szeretnék-e számlát nyitni. Mondtam, hogy babonából még nem, de azért adott egy névjegyet, hogy ha ez kerül majd sorra, hívjam fel.

Mire visszaértem a házba István is ott volt, a családjával együtt, akik ma érkeztek vissza Magyarországról. A 3 éves kissrác nagyon aranyos, és olyan virgoncan vetette bele magát a játékai közé, mintha nem is most utazott volna 34 órát 🙂 Persze rögtön eszembe jutott Bence, nagyon hiányzik már a kisember, de már nem kell sokat várni, remélem.

10 után indultam dolgozni, a vonattal bezötyögtem a Britomartig, onnan séta a Queen St. végéig.

John nagyon elfoglalt volt, egy nyüzsgő napba csöppentem bele. Egy lélegzetvételnyi szünetében megkérdezte, hogy olvastam-e az emailjét. Mivel nem, hát bepótoltam. a lényeg annyi volt, hogy ma nem kell bejönnöm, mert nem nagyon ér rá, viszont pénteken, a munka utáni céges sörözésen szívesen lát, amúgy pedig jó hírei vannak!

De ha már ott voltam, elmondta személyesen, hogy tegnap Nigel elérte, hogy lehet új embert felvenni, úgyhogy nemhivatalosan a csapat tagja vagyok 😀 Még ki kell várni, hogy meghirdessék az állást nyíltan is, de én leszek a nyerő 🙂

A munkát bármikor kezdhetem, utólag majd kifizetik. Jó pénzt ajánlottak, illetve 6 hónap elteltével lesz egy értékelés, és ha jó vagyok, emelnek.

Nagyon megkönnyebbültem, de hirtelen nem is tudtam felfogni 🙂 Maradhattam volna, de inkább ki akartam szellőztetni a fejem és élvezni ezt az új helyzetet 🙂

Sétálgattam, benéztem ide-oda, vettem egy csodaszép fényképes naptárat, szóval csak úgy mászkeráltam. Ebédre ettem egy vega pizzaszeletet, ami ugyan pont elfogyott, de az előttem vásárló hölgy megkérdezte, hogy vega vagyok-e, aztán odaadta nekem az utolsó szeletet, amit éppen ő készült kifizetni 🙂 Jólesett a gesztus is, meg a pizza is! 🙂

Annyira elvarázsolt hangulatban voltam, hogy még rossz vonatra is szálltam 🙂 Csak a végállomást néztem, de a déli meg a keleti vonal is Papakuráig megy, én pedig sikeresen felszálltam a délire 🙂

Amikor észrevettem, már késő volt, de hát ez legyen a legnagyobb bajom 😉 Leszálltam Ellerslieben és hazasétáltam. Eltartott egy darabig, de nem zavart. Lórival megbeszéltük közben a mai fejleményeket.

Visszaérve átöltöztem, tettem-vettem, majd bringa és irány P. England meg a Sylvia Park. Ott elkorzóztam jó ideig, ismét a konyhai feleszerelést is megnéztem, hogy miket kell majd venni. Merőben más érzés abban a tudatban tenni ezt, hogy tényleg szükség lesz rá 🙂

Úgy elment az idő közben, hogy majdnem rámsötétedett, aztán teperhettem haza nagy lendülettel!

Este Kedvesemnek is beszámoltam a nap eseményeiről és  megírtam a csonka bejegyzést a blogba 🙂

Tadadadammm!

Most csak a lényeget: megvaaaaaan! 🙂 😀 🙂

Hétfőtől dolgozom, a hivatalos dolgok meg intéződnek amilyen ütemben tudnak, de a fizut visszamenőleg megkapom, úgyhogy mondhatom lassan, hogy ismét a dolgos emberek csapatába tartozom 🙂

Ennek örömére vettem a TradeMe-n egy Panasonic hifit, meg holnap pókerezünk egy jót, ha minden igaz 🙂

Részletek később, majd rászánom magam egy kiadós posztra ezügyben!

——————————————————————————————-

Mindenkinek köszönöm a drukkolást meg a gratulációt!

Ma kaptam még egy lehetőséget Wellingtonból, Rob megemlített egy Datacomos fickónak, aki szeretne egy interjút velem 🙂 Na most legyek okos!

Telefonálós harmadnap

Na, ez a nap is eljött végre, sőt már a vége felé járok. Időrendben mesélek, de nem ér a végére tekerni! 🙂

Reggel vonattal mentem, én szeretem az itteni HÉV-eket. Sőt, a budapesti villamosokon is imádtam utazni, és közben jó sokat olvasni. Most itt is megtapasztaltam ezt az élményt: csúcsidőben munkába menni a nem zsúfolt, de tömött vonaton.

A Britomarttól kellemes tempóban felsétáltam – némi kerülővel – a City Roadig. F10 előtt nem sokkal érkeztem meg. A recepciós csaj már szerintem megismer 🙂 Craig jött le értem, és mivel John éppen TechEd-es előadáson volt, ezért ő kezdte az eligazításomat a mai napra.

Tömören: egy AS kockát kellett megismernem, kezdve az SSIS részétől (ami igazából nem is SSIS ETL, mert maga a csomag egy SQL szkriptet rak össze, majd futtat le, szóval egyáltalán nem a hagyományos módon működik, pedig úgy sokkal jobb lenne), a DB-n keresztül az Office Web Components által megvalósított, böngésző alapú riportoló felületig. Magyarán szólva, ha valami bibi van, legyen fogalmam róla, hogy hol is a bogár.

Ezzel elvoltam egy darabig (és korántsem jutottam el odáig, hogy teljesen tisztában vagyok vele :)), közben John is megérkezett. Innentől indult az, hogy megismerkedhettem az InfraEnterprise nevű issue tracking (hogyan lehet ezt szépen mondani magyarul?) rendszerrel, amiben szépen naplózzák a hívásokat, ügyeket, SLA-kat, meg mindent.

A legtöbb ügyfél ausztrál, ahol 2 órával korábban van, úgyhogy dél felé még semmiről sem késtem le. Telefonon végülis minden ügyben odáig kellett (volna) eljutnom, hogy megkérem a vonal túlsó végén lévőt, mondja már el mégegyszer a problémáját, méghozzá úgy, hogy www.gotomeeting.com segítségével meg is mutatja, vagy ha ért annyira hozzá, akkor megadhatja az RDP hozzáférési infókat közvetlenül a szerverhez.

Egyik esetben sem jártam eredménnyel:

  • nő: Ehhez én nem értek, továbbkapcsollak egy IT fickóhoz. Sajnos ő nem veszi fel, mindjárt megpróbálok egy másikat… meg egy harmadikat. Senki sem veszi fel, írok nekik gyorsan emailt. Visszahívom 10 perc múlva: nem válaszoltak, de most kaptam egy emailt, hogy vírust kaptunk és 11-kor (kb negyed órával ezután) leállítják a rendszert.
  • fickó1: most épp valami update-et futtatunk a szerveren, úgyhogy holnap tudunk a dologgal foglalkozni.
  • fickó2 titkárnője (harmadszori hívásra): David most megbeszélésen van, kb. 1 óra múlva végez (f5 volt már)

Mindezek többszöri hívogatásokkal derültek csak ki, közben meg folyamatosan igyekeztem megismerni a különböző alkalmazásokat: PIQ, InfraEnterprise, GoToMeeting.

A munkanap végeztével megkérdeztem John-t, hogy beszélhetnénk -e pár percet. Naná, úgyhogy bementünk egy tárgyalóba,  és a következőkről esett szó:

  • Nigel nincs bent, valami céges konferencián van Sydney-ben, ahol főként a nagy fejesek beszélik meg a dolgokat (ezek szerint ő is az?)
  • jelenleg 5 fős a TechTeam, de az egyetlen hölgy az elmúlt másfél hétben jelentette be valamikor, hogy kilép. Ő ugyan nem teljesen olyan feladatokat lát el, mint amilyeneket nekem kéne (nem, nem olyan dolgokról van szó, amihez a nemeknek köze lenne ;-)) de üresedés lesz, és Nigelnak azt kell most kibulizni, hogy vehessenek fel a helyére embert, mert az kell
  • noha nem úgy sikerült a mai nap, ahogyan terveztük ezekkel a telefonálgatásokkal, azért az hallatszott, hogy meg tudok szólalni a telefonban, John szerint semmi gond az akcentusommal,
  • holnap mehetek még egyszer, megpróbálni felgöngyölíteni az elvarratlan szálakat
  • másik jelölt nincs, ők is a korlátozott racionalitás elvét követik (noha ezt ő nem fogalmazta így meg ;-)) az első megfelelő embernél megállnak, mert macerás sokat interjúztatni meg kipróbálni ilyen napok során, én meg már gyakorlatilag megfeleltem,
  • pozitívan ítélte meg, hogy nem hagytam békén emailekkel, és folyamatosan gördítettem előre a dolgokat, hogy történjen már valami,
  • végleges választ jövő héten kaphatok, mert a már említett konferencia még tart ezen a héten.

Összefoglalva: ha nyílik meg pozíció (ami nagyon valószínű, tekintve hogy egy ember elmegy, még ha nem teljesen ugyanaz a munkakör is), akkor én vagyok a befutó, mert megfeleltem, és emiatt nem is kerestek mást. A csaj október végéig van még, nekem meg úgysem jönne meg hamarabb a WP, tehát az időzítés is stimmelhet.

Azért a Sors / Jóisten / Véletlen (mindenki azt olvassa ide, amit jónak talál) kihúzza az utolsó hétig a dolgokat, mert jövő hét lenne az uccsó teljes hetem a visszaindulás előtt 🙂 De nekem az is jó, ha akkor mondják meg az igent 😉

Nem iszom előre a medve bőrére (pláne hogy amíg nincs meg a konkrét job offer, addig takarékos üzemmódban élek továbbra is, tehát nem költök sörre vagy borra), de nagyon bízom a jövő hétben!