Magyarok mindenütt ismét!

Bocsanat, de ezt ismet nem tudom magamban tartani 🙂

Bongesztem a SNAPPER honlapot, ami egy okos kis kartya, amolyan keszpenzzel otvozott buszberletnek mondanam: van egy ilyen kartyad, feltoltod x dolcsival, aztan amikor fel- es leszallsz, egy erkezelovel leolvastatod, a ketto kozotti kulonbseg alapjan (GPS segitsegevel) kiszamolja, mennyit kell fizetned. Az alaparakhoz kepest 20% kedvezmenyt is ad, ezenfelul nem kell az aproval szorozni.

Snapper Szoval jo dolog, es tobb ember is hasznalhat egy ilyet. Mar onmagaban is esetleg megert volna egy bejegyzest, de amit most felfedeztem, hogy a blog oldalukon a bejegyzeseket gaborszikszai es mikiszikszai irta 🙂

Mindenutt ott vagyunk, polgartarsak, mindenutt!

Kapcsolatok, itteniesen szólva networking

Amit most szeretnék megosztani, arról csak a saját példámat illetően, a saját szakmámban tudok nyilatkozni. Ennek ellenére szerintem más területeken, más sorstársak is küzdöttek, küzdenek ezzel a problémával.

Az egyik 22-es csapdája mellett itt van a másik. Vagy mondhatnám úgyis, hogy benne.

A nagy csapda alatt a WP nélkül nincs munka – munka nélkül nincs WP ördögi kört értem. Ezen belül, a munka oldalán felbukkan egy újabb csapda (amit a munka ünnepén sem lehet kikúrálni belőle :)) mégpedig az, hogy kapcsolatok nélkül bizony nagyon nehéz megszerezni. Na igen ám, de honnan jut az ember kapcsolatokhoz, ha nem tud elkezdeni a szakmájában tevékenykedni? (A házastársi kapcsolatot most nem sorolom ide, mert a beházasodni egy kiwihez már túlmegy a WP és munkavállalás duettje által megrajzolt körön ;-))

Ennek a gondolatmenetnek az ihletét Rob sms-e jelentette, amit a köszönetemre válaszolt:

“This business is based on who you know not what you know.” Ezért van az, hogy a hozzám hasonló, ágrólszakadt hazánkfiainak a dolga nagyon nehéz. Szerintem nagyon kevés embernek van arra lehetősége, hogy otthon egy multicégnél dolgozva itteniekkel kerüljön kapcsolatba (ez nem az jelenti, hogy nem ismerek ilyet! :P), mert azért európai viszonylatban, céges érdekeket nézve Új-Zéland messze van. UK-val, USA-val sokkal könnyebb kapcsolatba kerülni, ami alapján van esély elindulni.

De azért, ahogy a példám mutatja, meg lehet oldalni ezt a dilemmát is, mint ahogyan a nagy 22-es csapdát is, de sok kitartás és elkötelezettség kell hozzá.

Amit az én egyszerű kis gondolatmenetemmel tudok ajánlani, az főleg IT-seknek szól (még az is lehet, hogy kizárólag):

  • legyen valamilyen nemzetközileg elismert vizsgád (nekem Microsoft Certified Personnel cuccom van, tökéletesen bevált), hogy ismeretlenül is szóba álljanak Veled,  mert az érdeklődést nehéz felkelteni annyira, hogy megadják az interjúra a lehetőséget (és ezért van az, hogy a fejvadászokat nagyrészt el lehet felejteni, mert fogalmuk sincs a dolog szakmai részéről, tehát nem tudják felmérni, mit jelent egy bizonyítvány megléte vagy épp hiánya),
  • legyél rajta a LinkedIn-en, szerintem megéri, és ott lehet elkezdeni komolyan keresni a szakmába vágó cégeket, igazából olyan, mint egy szakmai Facebook vagy iwiw. Persze azt nem mondom, hogy “jelölj ismerősnek” fűt-fát (többek között azért sem, mert se fű se fa nincs fenn), de érdemes kutakodni. Meg persze jó minél több recommendation-nel (ajánlás) rendelkezni, hadd lássa mindenki, milyen jó véleménnyel van Rólad a korábbi munkatársad, főnököd, ügyfeled.
  • Keress témába vágó, helyi szakmai csoportosulásokat (levlisták, klubok, akármi).

Több ötletem jelenleg nincs, amúgy is túlnőtte a bejegyzés a kereteit, mert csak Rob sms-ét akartam megosztani, de kerekedett belőle egy kis eszmefuttatás. Bármilyen észrevételt szívesen olvasok, kíváncsi is vagyok, mások miként vélekednek erről.