Bence apró – Két gyermekkor összeér

A hangzatos címet követően íme ami kiváltotta bennem ennek megírását: szeretnék emlékezni apróságokra, amiket az ember hajlamos elfelejteni az évek folyamán, ahogy a gyermeke felnő, és bár rögzíthetném ezeket más módon is, számomra valahogy ez a legtartósabb. Ha papírra írom elkeverem, ha offline tárolom, valahol biztos lapulna évek múltán is, de lehet hogy sosem akadnék rá… meg ki tudja? Másoknak is okozhat néhány kellemes pillanatot a gyermeki lélek aranyos megnyilvánulásain való mosolygás.

Másodkézből kapott emlékmorzsák felhasználásával összerakott régi képek alapján nagyjából 6 éves koromban esett meg a következő: szüleimmel és nagyszüleimmel vendéglőbe mentünk, én pedig jól eljátszottam a kis matchbox teherautómmal, hangosan kántálva – falun nőttem fel – hogy “Visszük a trágyát! Visszük a trágyát!”

Szóval a parasztgyerek érdeklődés megvolt, és múlt héten szereztem meg a Farming Simulator nevű játékot, aminek a címe noha talán csak traktor szimulátorra enged következtetni, szerencsére nem pusztán ezt fedi, hanem egy egész gazdaság irányítását foglalja magába, de lehet (sőt kell is) a különböző járműveket vezetni: traktorral és ekével a földet szántani, magokat elvetni, pótkocsikat vontatni, kombájnnal aratni, bálázni és így tovább. (Felnőttkorom egyik érdekes felfedezése volt, hogy a régi, falun tanult “szakszavak” esetében simán előfordulhat hogy igazából angol eredetűek, sőt teljességgel angolul is lehetnek, csak magyar kiejtéssel: lásd tractor (talán emiatt is volt nevetséges, mikor StarWarsban először hallottam a tractor beam-ről :)), combine, a márkanévből származó dzsondér (John Deere) stb.)

A dolog apropója, hogy véletlenül keveredtem a játék steam oldalára, mikor Bencével böngésztük a netet, és neki tetszett meg. Hétvégén egy csomót játszott is vele, de nagyon érti már, hogy mikor mit kell csinálni. Bár traktorral leginkább az úton szeret vezetni, de a következőkhöz nagyon ragaszkodik, illetve tisztában van a folyamat lépéseivel:

  • kombájnnal csak úgy megyünk az úton, hogy fel- és összehajtjuk az aratófejet (tudja a billentyűt is ehhez),
  • mikor a traktorra vagy bármelyik munkagépre (ezt a szót is már használja magától) kell a megfelelő csatolmányt ráakasztani, akkor szépen lassan odatolat, megnyomja magától a megfelelő gombot
  • otthonosan váltogat a külső-belső nézetek között, illetve úgy állítja be a kameranézetet, ahogy neki jólesik
  • ki-be kapcsolja a térképet és nagyjából érti hogy mire utalnak rajta a különböző ikonok (eleddig kétfajta volt)
  • ha valami nem megy, szól hogy segítsek, és többnyire szépen megosztozunk az időn: én megyek egy 5 perces kört, aztán ő vezetget 5-10 percet
  • és így tovább…

Érdekes, hogy a dolgok egyszerre változnak és a lényegük mégis megmarad(hat): hiszen ő most ugyanazt csinálja, ugyanazt a játékot játsza, mint évtizedekkel ezelőtt én magam, csak a megnyilvánulási formája más; de a lényeg megmaradt, csak kicsit virtuálisabb irányba tevődött át. Egyre nagyobb élmény egy ilyen kisember a mindennapokban (és nagyobb nyűg is tud lenni, de ezzel együtt fenomenális fickócska)

A komolyabban érdeklődőknek itt egy bemutató videjó a játékról.

Reklámok