Rólam és a blogról

Ezt a blogot nem sokkal az Új-Zélandra való kitelepülésünk előtt kezdtem el írni. Ugyan kijelentő módban fogalmaztam, de azért még nem 100% a siker. Viszont a megelőző időszak történéseit, nehézségeit is szerettem volna megörökíteni. Egyrészt hogy vissza tudjunk emlékezni rá, hogy miket kellett leküzdeni az új életünkhöz, másrészt hogy segítséggel szolgáljak azon olvasóknak, akik szintén a Föld e messzi pontjára települést fontolgatják magukban.

A későbbi részek már az ittlét tapasztalatait taglalják, és egyfajta kapocsként működnek, mely az otthon maradt családtagokat és barátokat köti össze velem és kis családommal. Azt hiszem ez a kapcsolattartási forma jobb, mintha emailben küldeném el mindenkinek a mesélnivalót. Egyrészt nem kell kitörölni az emailfiók postaládájából, ha már a címzettnek elege van belőlem 🙂 másrészt valahogy közösségivé teszi ezt az egész folyamatot.

Most már 5 hónapja vagyok ebben az országban, nagyjából túlvagyok a nagy rácsodálkozások korszakán (vagy inkább úgy mondanám, már nem sorozatban érnek ez ilyen jellegű élmények, mert szinte mindig van valami újdonság, ami nagyon megtetszik). 3 hónapja dolgozom, a család is megérkezett.

Időközben a blog maga is átalakult, kibővült a látóköröm. Ezalatt azt értem, hogy a tapasztalatok által lehetővé vált hogy elmeséljem, miként éltem meg az új kultúrába csöppenést, a megszokott dolgoktól való elszakadást, a barátok hiányát. Magyarán szólva megszaporodtak a szubjektív, lelki oldalt boncolgató bejegyzések (bár persze nem kerültek túlsúlyba, nem is fognak szerintem soha).

Újabb frissülés, hiszen már a 10. itt töltött hónap is eltelt, a blogírási lelkesedésem némileg lankadt, de azért igyekszem életben tartani magát a blogot. Most bővítettem a bevándorlással kapcsolatos információkat tartalmazó aloldallal, ami felé talán eltolódik majd a dolog egy kicsit? Még nem tudom. Mindenesetre az biztos hogy közeleg az egy éves fordulónap, és bár most kemény a tél Wainuiomataban, azért az egy szokásoson kívül komoly panaszom nem lehet az országra 🙂

A macska rúgja meg, idestova a 6. évfordulóhoz közeledem, de ennek kapcsán lehet hogy reneszánszát fogja élni a naplóm, meglátjuk miképp alakul. Addig meg van még teendőnk jócskán! Szóval várhatóak új bejegyzések, bízom benne hogy nem hiábavalóan.