Két kerék II. rész – TradeMe-n

Az előző részben megkezdett motoros történet folytatása következik, avagy hogyan jutottam hozzá életem első motorjához.

Az első megnézendő kétkerekűt addigra eladta a fazon (Kawasaki Eliminator) mire odaértünk, de egy magyar barátokkal való véletlen csevegés közepette felmerült a Suzuki Bandit (Laci egy 1995-ös verziót használt az elmúlt 5-6 évben, ha jól emlékszem), úgyhogy rákerestem TradeMe-n és volt is egy 1996-os, 250cc-s példány kevés km-rel (12e alatt), néhány karcolással (felületi hiba, ha úgymond újjá akarná varászolni az ember, többe kerülne mint maga a jármű, de ettől még ugyanúgy megy – ha valaki ismeri a karosszérialakatos árakat, az könnyen el tudja képzelni, hogy miként állhat fenn ez a faramuci helyzet). Éppen $800 körül állt és következő szerdán járt le. A képek alapján tetszetős volt, de így utólag nem mondanám, hogy akkor annyira lenyűgözött.

Megpróbáltam minél hamarabbra egy találkozót leszervezni az eladóval, de végül keddre (Január 11.) sikerült. Dél körülre beszéltük meg az eladóval. Attilával és Zsolttal (utóbbi autószerelő, akinek jelenléte nagyot lendített a komfortérzetemen a megnézéskor) a Sylvia Parknál találkoztunk volna f12-kor. No, először busszal próbáltam menni (gondolván hogy ha már van bérletem, hadd használjam), aztán vonatra váltottam, mert az meg 20 perc alatt ott van az 50 helyett. No, a menetrend megtekintése után 11:08-ra lecaplattam a Britomarthoz, ahol kiderült, a vonat helyett vonatpótló busz megy… épp el is értem. No, de az meg ahelyett hogy minél rövidebb úton menjen, először eldöcögött Orakeibe a vasúti megállóhoz (eddig oké), aztán ahelyett hogy így

ment volna (12 km és kavargás nélkül), bejárta Tolnát-Baranyát és így ment (17 km és lassú-lassú):

No, de azért csak sikerült megérkezni 12:10 körül. Egy tároló komplexumban volt Luke-nak egy garázsa, amiben kb. 8-10 motor lakott. Mikor odaértünk, elkezdte rendezgetni őket, és amikor már a Banditot hozta, én nem is gondoltam, hogy az az oltári jól kinéző jószág az az általunk megnézendő lesz! Körbejártuk, vizslattuk, “megkopogtattuk a fogát”, én sokat sejtetően hümmögtem, próbálván nem 100%-os amatőrnek kinézni, közben pedig kérdezgettem Zsoltot és Attilát, hogy mire kell figyelni és amire kell, arra hogyan.

A végén – noha menni nem mentünk vele, csak a motort bőgettük egy kicsit – rá is ültem, hát elég komoly érzés volt ott feszíteni, és tudom hogy “csak” egy “kis” 250-es, de újoncként bizony más érzés egy ilyen ülésébe huppani, mint korábban a bringa nyergébe.

Összességében motorikusan teljesen jó állapotban volt Zsolt szerint, úgyhogy azt kellett még eldönteni, erre van-e szükségem (ez kicsit több is mint tanulómotor olyan szempontból, hogy nem feltétlen akarnék majd 1 év múlva nagyobbra váltalni, mert valószínűleg lesz még benne tartalék az én tudásomhoz képest), vagy maradok a kicsivel gyengébb, túramotor jellegű 250-eseknél. /Ez amolyan sportos beütésű hagyományos motor./

Aznap és másnap sokat töprengtem ezen, jópár emailt váltottam Lacival, bújtam a leírásokat, teszteket, beszámolókat, majd szerdán este, 9 óra tájban (9:15 volt a lejárat ideje) becsüccsentem a gép elé New Plymouthban a licitre készülve. Ekkor még csak $1160 volt az ár. Úgy voltam vele – házastársi jóváhagyással – hogy $2200 körülig mehetek el. /Viszonyításképp: még kell a motorra költeni kb. $800-at, mert nincs WOF meg regisztráció, de amúgy az ilyen évjáratú Banditok $4000 körül vannak, szóval ha a formaságok elsőre lemennek és tényleg jó állapotú a jármű, akkor nekem $3000-ból meglehetne./ 9:10-kor beindult a licitálás, új versenyzők léptek be, régiek estek ki majd jöttek vissza, izgalmas félóra volt, íme a végeredmény:

Az utolsó, nyerő, $2260-as tét előtt már nagyon vaciláltam, de valamiért még rányomtam, és íme: nyertem! :o) Az első örömködés után jött a szokásos kételkedés, hogy valóban van-e erre most szükségem/pénzem, fogom-e tudni használni… illetve hogy milyen jó is lesz ez. No, a “hadakozás” folytatódott egész éjjel, sokszor felébredtem, nehezen aludtam el, de a reggeli napfényben mindjárt derűsebbnek láttam a dolgokat. Egy séta és egy mokaccsínó meg egészen felpezsdített!

– – – * * * —  —  —  **  **  **  —   —   —   folytatás következik:  Két kerék III. rész – nálam a motor!

Reklámok

Legsötétebb nap

Na jó, nem annyira komor a helyzet, mint a címből sejthető lenne, pusztán arról van szó, hogy ma töltötte a napocska a legrövidebb időt Új-Zéland egén (illetve ő nagyjából helyben maradt, inkább mi mozogtunk/mozgunk hozzá képest, de ezzel egyrészt nem írok nagy újdonságot, másrészt csak macerásabb tenném a megfogalmazását a dolgoknak…), ami számomra örömhír, hiszen ezután egyre hosszabbodni fognak, mégha csak lassan is. Ez amolyan lélektani határ, amely a tavasz felé haladás egyik fontos állomását jelzi. Hogy a következő fontos állomás számomra mi lesz, azt még nem gondoltam ki 🙂

Talán Rebeka visszaérkezése július 25-én, aztán az egy éves ittlétem ünneplése augusztus 6-án, valamikor talán a munkahelyváltás is befigyel még a téli hónapokban.

Az idő amúgy az elmúlt héten nagyon szép, egyáltalán nem olyan, mint május utolsó két hete volt. Sok napsütés van, amit megszakít egy-egy esős nap, de az simán bele is fér.

Ezenkívül másról is nevezetes még a mai nap, mégpedig hogy a hazai (vajon már tényleg az számomra?) válogatott, az All Whites döntetlent játszott az olaszokkal, ezáltal lehetőségük van még a továbbjutásra is! Ha az olaszok Szlovákiát nem tudják megverni és NZ Paraguay-jal is összehoz egy döntetlent, akkor pl. elég komoly az az esély!

/Mivel a legrövidebb nappal túl rövid bejegyzés lett volna önmagában, ezért toldozom-foldozom ilyen apróságokkal, mint a foci meg most a trademe./

Ma vettünk Bencének egy pufidzsekit, írtam is a csajnak, hogy mikor vehetnénk át, mert itt vannak a szomszédban, Lower Huttban. Válasz: “We can leave it just inside the catdoor at the back of the house for you to pick up when we are out, if the above time doesnt suit you and you can just leave the money there too?” – azaz otthagyják a cicaajtónál, ha olyankor mennénk, amikor nem lesznek otthon, csak dobjuk be a pénzt érte. Igen, ez Új-Zéland 🙂