Bence énekelget

A kiskölök mostanság már szépen elvan magyarul és angolul is. A kiejtése a kettő között tétovázik úgymond, mert amikor megérkezett Új-Zélandra akkor kezdett volna beszélni és a váltás valószínűleg megzavarta, angolul meg ugye még nem tudott. Most már sok angolt felszedett az oviban meg itt-ott ahol gyerkőcökkel találkozik, a kiejtése pedig erősen arrafelé tolódik. Szóval jelenleg távolról sem szép a kiejtése egyik nyelven sem, viszont oltári aranyos! 🙂

Nem tudom megkülönbözteti-e magában hogy amit ő használ az két külön nyelv (szerintem tudatosan még nem), de érzi/tudja kivel melyiket kell használnia. Oviban, játszótéren megy a “come on”, nekünk legfeljebb tévedésből mondja így.

Mondókákat, gyerekdalokat is éneklünk neki mindkét forrásból, amiket igyekszik szépen visszaadni. Néha egy-egy szóval megakad, pl. a Kiskarácsony-Nagykarácsonyt jól tudja, de mikor bezavartam és poénból a “kisült-e már a kalácsom” helyett “kifőtt-e a mokaccsínóm”, valamint a dalocska végén “jaj de szép a mokaccsínó” hangzott el, abból nála “mukicsizma” lett 🙂

Első mondóka, amit kívülről megtanult a Humpty Dumpty volt, azóta jócskán bővült a repertoár mind a tartalmat, mind az előadásmódot (felváltva éneklés velem, torkaszakadtából kiabálás, csendes-félénk alias silento, stb.) tekintve. De azért érdemes meghallgatni őkelme előadásában az alábbiakat: