Újra Wellingtonban, újra interjún

Eljött a hétfő, reggeli tornát követően letekertem a St. Heliers ASB fiókhoz, de az ügyintéző hölgy kevéssé lelkesedett az iránt, hogy job offer nélkül nyissak számlát, meg a fickó, aki nyitotta volna, még nem ért rá, engem meg szorított az idő, úgyhogy inkább hagytam. Irány vissza, majd séta a vasútállomásra, Papatoetoe-ban átszállás a 380-as reptéri buszra, és f12 előtt már ott is voltam. Tudtam netezni is egy kicsit. 12:30-kor indult az Air NZ gépe, szikrázó napsütésben. Eddig az ő hangulatuk tetszett leginkább (a vészhelyzeti tájékoztató videó poénos volt, az utaskísérők jókedvűek és kedvesek, ingyen volt rágcsálni- és innivaló, …)

Fél 2-kor szálltunk le, a “szokott” útvonalon sétálva PaknSave, Hataitai, Mt. Victoria, Te Papa, Oriental Parade, Bess háza. Ma már igencsak fújt a szél, felhők takarták a napot, úgyhogy érkezés után hosszú, forró zuhany következett (de még így is nehezen engedett fel az elgémberedett bal mutatóujjam). Frissen, tisztán leültem naplót írni a nagyobb vendégszobában (a kicsi áráért ezt is használhattam), innen oltári szép a panoráma! 🙂

Mikor végeztem, Kedvesemmel beszéltem fél órát telefonon, aztán csatlakoztam a családi vacsihoz  (enni nem ettem, mert éhes nem voltam, de még Bess szabadkozott, hogy elfelejtett húsmentes vacsit készíteni :)) majd jó sokat beszélgettünk, f11-ig is tán!

Kellemes, családias náluk a légkör, színes, élettel teli a ház. A beszéd is egyre jobban megy angolul.

—————————————————————————-

Pihentető éjszakai alvást követően n8-kor keltem, megreggeliztem, elköszöntem Besstől (ment dolgozni), leellenőriztem az interjú emailt, befejeztem a könyvem elolvasását, átöltöztem és f10-kor irány a belváros!

Kellemes séta, napsütés, langyos szellő. ASB fiókot is beazonosítottam hármat, hátha itt belefér az időmbe, és talán az elegáns viselet meghozza gyümölcsét 🙂

10:55-re ott voltam a Datacomnál, Clive és Daryl fogadott. 1 és negyed órás interjú volt, keményen szakmai: még SSIS csomag vázlatokat meg DW diagramokat is kellett a táblára rajzolnom! Volt szó mindenről, és azt kell hogy mondjam, ez igazán az a fajta meló, amilyet kerestem: BI fejlesztés (AS, IS, RS, DB engine), némi ügyfélkapcsolat (nem support, hanem igényfelmérés meg hasonlók).

Fizu ugyanannyi, ugyanúgy 6 hónap múlva emelhetnek egy értékelés után.

Fél 1-kor elmentem kajálni egy indiai étterembe: terítő is volt! puccos egy hely, de $10 a menü és oltári finom, víz pedig jár hozzá 🙂 Jóllaktam simán, aztán megnyitottam a bankszámlát (igen, sikerült, hurrá! :)) már EFTPOS kártyám is van végre.

3-ra mentem vissza a Datacomhoz, ahol Clive-val és az ő főnökével, Mikával lett volna találkám, de ez utóbbi nem ért rá, viszont megbízik Clive ítéletében, aki állást ajánlott ott helyben! Beszéltünk a részletekről is, ha  minden igaz, hétfőn kezdhetnék, ami nekem nagyon fontos, és utólag fizetnének, de az oké. Segítenek a szállásban is.

Legkésőbb péntekig ígértem a választ, úgyhogy most van töprengenivalóm! Visszasétáltam a házhoz, összepakoltam, majd irány a reptér. Ott vettem két képeslapot, fel is adtam őket, a JetStar gép pedig 18:45-kor indult.

Egy szerencsétlen maori kiscsaj az utazás 60 percéből 50-et átvisított, de a naplóírásban nem zavart, úgyhogy ez is megvan 🙂

Megegyezés alias job offer #1

Ahogyan ezt a naplómban megírtam:

A szokásosnál korábban keltem valamivel, megreggeliztem, főztem teát, neteztem egy kicsit, aztán 9 felé elmentem bankolni.

A St. Heliersben lévő ASB fiókot néztem ki, és hogy-hogy nem, előtte elnéztem a Glover Parkba is 🙂 Ez  lett a kedvencem itt Aucklandben.

Most is nagyon gyönyörű volt, ahogy a szikrázóan kék óceán hullámai halk morajjal megtörtek odalent a part menti sziklákon, a fölibém magasodó, terebélyes lombkorona halkan recsegett-ropogott az enyhe szélben.

Eszépséget  még  jobban kihangsúlyozta – fájdalmasan kristálytisztán – a tudat, hogy tán hamarosan itt kell hagynom ezt. Noha belül úgy éreztem, össze fog jönni és maradhatok, gombóc nőtt a torkomban, s néhány könnycsepp gyűlt össze a szemem sarkában…

A bankfiókban kedves hölgy fogadott, befizettem a lakbért, cseverésztünk, kérdezte, hogy szeretnék-e számlát nyitni. Mondtam, hogy babonából még nem, de azért adott egy névjegyet, hogy ha ez kerül majd sorra, hívjam fel.

Mire visszaértem a házba István is ott volt, a családjával együtt, akik ma érkeztek vissza Magyarországról. A 3 éves kissrác nagyon aranyos, és olyan virgoncan vetette bele magát a játékai közé, mintha nem is most utazott volna 34 órát 🙂 Persze rögtön eszembe jutott Bence, nagyon hiányzik már a kisember, de már nem kell sokat várni, remélem.

10 után indultam dolgozni, a vonattal bezötyögtem a Britomartig, onnan séta a Queen St. végéig.

John nagyon elfoglalt volt, egy nyüzsgő napba csöppentem bele. Egy lélegzetvételnyi szünetében megkérdezte, hogy olvastam-e az emailjét. Mivel nem, hát bepótoltam. a lényeg annyi volt, hogy ma nem kell bejönnöm, mert nem nagyon ér rá, viszont pénteken, a munka utáni céges sörözésen szívesen lát, amúgy pedig jó hírei vannak!

De ha már ott voltam, elmondta személyesen, hogy tegnap Nigel elérte, hogy lehet új embert felvenni, úgyhogy nemhivatalosan a csapat tagja vagyok 😀 Még ki kell várni, hogy meghirdessék az állást nyíltan is, de én leszek a nyerő 🙂

A munkát bármikor kezdhetem, utólag majd kifizetik. Jó pénzt ajánlottak, illetve 6 hónap elteltével lesz egy értékelés, és ha jó vagyok, emelnek.

Nagyon megkönnyebbültem, de hirtelen nem is tudtam felfogni 🙂 Maradhattam volna, de inkább ki akartam szellőztetni a fejem és élvezni ezt az új helyzetet 🙂

Sétálgattam, benéztem ide-oda, vettem egy csodaszép fényképes naptárat, szóval csak úgy mászkeráltam. Ebédre ettem egy vega pizzaszeletet, ami ugyan pont elfogyott, de az előttem vásárló hölgy megkérdezte, hogy vega vagyok-e, aztán odaadta nekem az utolsó szeletet, amit éppen ő készült kifizetni 🙂 Jólesett a gesztus is, meg a pizza is! 🙂

Annyira elvarázsolt hangulatban voltam, hogy még rossz vonatra is szálltam 🙂 Csak a végállomást néztem, de a déli meg a keleti vonal is Papakuráig megy, én pedig sikeresen felszálltam a délire 🙂

Amikor észrevettem, már késő volt, de hát ez legyen a legnagyobb bajom 😉 Leszálltam Ellerslieben és hazasétáltam. Eltartott egy darabig, de nem zavart. Lórival megbeszéltük közben a mai fejleményeket.

Visszaérve átöltöztem, tettem-vettem, majd bringa és irány P. England meg a Sylvia Park. Ott elkorzóztam jó ideig, ismét a konyhai feleszerelést is megnéztem, hogy miket kell majd venni. Merőben más érzés abban a tudatban tenni ezt, hogy tényleg szükség lesz rá 🙂

Úgy elment az idő közben, hogy majdnem rámsötétedett, aztán teperhettem haza nagy lendülettel!

Este Kedvesemnek is beszámoltam a nap eseményeiről és  megírtam a csonka bejegyzést a blogba 🙂