23-as és kinek mi a nyomasztó

A héten egyik este közösen megnéztük a 23-as szám c. filmet. Műfaját tekintve thriller, azaz amolyan borzongató nyomozós történet (nem akaródzott a krimi szót használni, nekem az Agatha Christie-t és Derricket jelenti). Leginkább egy modern Lovecraft-történetnek mondanám, amit eljátszani főképp nem lenne utolsó élmény (talán Kevinnel is összeveszne a helyezésért, ha esetleg olvasod Attila :))!

Nem filmismertetőt szeretnék írni, de pár szóban azért annyit elmondok róla, hogy nyomasztó. A képi világa is, a történet is, de emellett elég csavaros hozzá, hogy engem a végéig lekössön. Nem voltak benne elcsépelt klisék, mindössze egy logikátlansággal találkoztam, de ezt leszámítva hatékonyan ötvözte a különböző hangulati elemeket a rendező/író/stb.

Még az “elborult” lehet egy ráillő szó, ami miatt pl. Gabi nem is nézte végig, Rebinek meg nem igazán tetszett. Elismerem, valóban jócskán volt ilyen felhangja a filmnek, de ez a történet ezt kívánta meg. A főszereplő időnként tényleg az őrület határán imbolygott, de érdekes módon ez adta meg a film “egészségességét”. Tudom, furcsa szóhasználat ez épp most, de igyekszem is rögvest magyarázattal szolgálni, hogyan is értem ezt.

Ehhez azonban el kell kanyarodnom a filmtől, és kitérni arra, hogy mostanában Gabi a Született feleségek c. sorozatot szokta esténként nézni, miközben én játszom az X3-mal. Mivel egy szobában tartózkodunk ilyenkor és én szemben ülök a TV-vel az asztalnál, óhatatlanul elkapok egy-két jelenetet abból is. A 3. évad van jelenleg soron, és az én véleményem szerint bővelkedik olyan jelenetekben és jellemekben, amelyek nekem zavaróak ha belegondolok vagy beleélem magam. Igazából olyan mint egy latin-amerikai szappanopera modernebb és szövevényesebb (amerikai) történettel, jócskán beoltva jellembéli torzulásokkal.

A szereplők közötti konfliktusok nem főképp az igazság félve elhallgatásából adódnak, hanem szándékosan, aljas módon eltervezett tettek élesítik ki őket. Nem beszélve a különböző családokon belüli, kifelé elhallgatott, beteges viselkedésekről.

Tudom, valószínűleg ez nem véletlen, hanem szándékos vonása a filmnek, az Amerikai szépséget sem azért szerettük (már aki), mert annyira szép és romlatlan világot fedett fel. Az a film viszont mindössze 2 órás volt, ez a sorozat pedig 6-7 évadon keresztül mérgez, csöpögtet egy-egy illékony csöppnyi torzságot a mindennapokba.

Természetesen tisztában vagyok vele, hogy ez enyhén szólva is túlzó álláspont a sorozatot illetően :o) de jól példázza, hogy mily abnormalitások rejlhetnek a normális élet álcája mögött, és hogy miként lehet fekete-fehéren értelmezhető egy csavaros/csavarodott őrületbe hajló elmének a külvilág káosza, ha a mélyére tud/mer járni.

/A bejegyzés hangulatának feketébe hajló sötétliláját nagy valószínűséggel az Alternative 4 aláfestése is színezte némiképp./

Reklámok

2. próbanap

Előző este eldöntöttem, hogy a második napon már jobban fogok nyomulni, addig kérem a feladatokat, amíg csak akad valami! Az 1. nap csak bemelegítés volt, úgymond lefuttattam magamon egy SSIS csomagot, ami áttranszformált szabadság üzemmódból munka módba 🙂

Hn 9-re érkeztem be, a recepciós csaj már adta is a kártyát első kérésre 🙂 Felmentem, még csak ketten voltak rajtam kívül, de mire visszatértem a fogmosásból, bent volt az egész csapat.

Kértem új feladatot Johntól, most egy kis kockázás következett. Alapvetően egy 2008-as kocka újra elkészítését kellett elvégeznem, ami nem volt túl komoly. Néhány dimenzióval kiegészítve sem vett igénybe sokkal többet fél óránál.

Tovább nyaggattam hát John-t, és most már gondolkodósabb megoldanivaló következett. A tegnapi SSIS csomagot kellett kiegészíteni, be kellett vonni még néhány Access táblát az importálandók körébe, ami persze önmagában nem trükkös, viszont volt egy Account tábla mindegyik mdb-ben, amik persze redundánsan tartalmazták az account code, account subcode mezőket, viszont mindegyikhez egyedi account title tartozott.

Ha csak simán betöltöttem volna ezeket egy táblába, engedve a nem egyedi kulcsot, bizony nem lehetett volna rendes dimenziót ráépíteni az account title mezők miatt.

Maradt hát az a megoldás, hogy az SQL Serverben lévő Account tábla kapott egy saját egyedi kulcsot, surrogate key-t, aztán egy viszonylag egyszerű lookup-pal a Balances ténytáblába már csak az accountID került bele. A böngészésnél arra kellett vigyázni, hogy szűrőfeltételként érdemes kijelölni egy ügyfelet, hogy csak a számára valós Account-ok jöjjenek fel, különben ismétlődő Account Code-ok jönnek elő, ami első ránézésre helytelen lehet, noha nem az.

Szóval ezzel a problémával elmolyoltam viszonylag sokat, és a végső megoldásom sem lett tökéletes, mert ahhoz tudni kellett volna, hogy az ügyfél ténylegesen hogyan szeretné használni ezeket az adatokat, de ez ugye jelenleg túlmutatott volna a próbamunkám keretein.

Mikor befejeztem – ebéd után – újabb feladatért kilincseltem, és mivel John kissé tanácstalan volt, javasoltam, hogy mivel úgyis be akarják vezetni az RS-t, ezért szívesen készítek egy próbajelentést. Meg is lett hamar, kicsit kipofoztam, tettem bele drilldown fícsört is meg szép színes lett.

Amikor ez is meglett, John odahívta Craiget is, vele átbeszéltük amiket ma készítettem, feltett még néhány tipikus, szakmai interjúkérdést, aztán levonta a következtetést, hogy technikailag teljesen rendben vagyok, valóban tudom azt, amiről szó volt, ami kell nekik. A bibi ott van, hogy amint említették, a pozícióra még nem érkezett felsőbb jóváhagyás. A végén abban maradtunk, hogy amikor Nigel is ráér (ő az aki inkább illetékes ilyen kérdésekben), akkor majd leülünk újra négyesben megtárgyalni a dolgokat.

John adott még egy IT munkaközvetítős névjegyet is, akiről nagyon jó véleménnyel volt (erről a következő bejegyzés szól majd), és majd felhív, amikor tudja, hogy mikor tudunk tárgyalni négyen.

Szóval a történetnek még nincs vége, húzódik kissé mint a rétestészta, csak nem tudni még, mi (vagy inkább ki :)) lesz a töltelék 🙂

Ezután elsétáltam ismét a Newmarket SkyCity moziba, most már tényleg a Harry Potter 6-ot néztem meg. Oltári hosszú volt ahhoz képest hogy milyen kevés dolog történt benne. Nem olvastam a könyvet, de hogy a címmel nem sok kapcsolata volt a történetnek, az furcsa. Összességében azért jól elvoltam (hárman voltunk csak a teremben + Lóri, tehát úgy helyezkedtem, ahogy akartam), és mivel ingyen volt belefért 🙂 Most kb. évekre letudtam a mozibajárást 🙂

Negyed 8-kor jöttem ki az épületből, és a hn8-as vonatot már nem értem volna el a Britomartnál, buszozni meg nem volt kedvem, úgyhogy hazasétáltam. Jó hosszú ez a Remurea Road, majdnem 800-ig meg a számozása! Utána a St. Johns 300-a már rövidnek tűnt 🙂

Sokat gondolkodtam közben, és bár kicsit elkenődtem, de továbbra is bizakodó vagyok és itt akarok élni Új-Zélandon! Egyre inkább, csak a család is lenne már mellettem…

Star Trek

Na, megnéztük tegnap az új Star Trek filmet (kicsit bosszantó, hogy semmi alcíme nincsen, majd évek múlva csak úgy fogjuk emlegetni, hogy Star Trek 2009? Mintha valami szoftver lenne, nem? :))

Én nem vagyok Star Trek rajongó, csak szimplán szeretem a sci-fit (a klasszikus, elgondolkodtató fajtát is, meg az SW ST jellegű limonádékat is). Nekem kellemes meglepetés volt maga a film, szerintem jól összehozták. A korábbi részek nagy rajongói nem biztos, hogy odáig vannak érte, mert jócskán eltér a stílusa az én véleményem szerint.

Nem fogom bőséggel kivesézni, már többször próbáltam komolyan kritika jellegű véleményt írni, de egyszer sem jött igazán össze 🙂

A történet talán a leggyengébb pontja az egésznek, de arra is azt mondom, hogy simán hozza az elfogadható szintet. Van benne (jó)néhány következetlenség, ok-okozat nem mindig passzol össze, illetve ebből az előzményből logikusan nem következhetnek az előző filmrészek. De azért nem ebből van több, úgyhogy összességében nem zavaró.

A megvalósítás már tényleg jó, az akciójelenetek nincsenek túlsúlyban, amikor pedig azok kerülnek előtérbe, akkor annyira gyorsan történik minden, hogy az embernek amúgy sincs esélye bármiféle hibát felfedezni, plussz magával ragadják az események.

A szereplők is jól eltaláltak. Már több helyen olvastam, hogy Kirk kapitány karaktere sokkal hitelesebb Chris Pine előadásában, mint anno volt T. J. Hookerként (alias William Shatner – tőle egyébként olvastam egy Star Trek könyvet is anno, hát vagy a fordítás volt nagyon rossz, vagy az eredeti, mindenesetre nagyon arrogáns, beképzelt személyiség képét árasztotta magából az íróra nézve). Spock is egész jó volt, a kis néger lány már kevésbé nyerte el a tetszésemet (jó, külsőre kellemes megjelenése volt, de vagy túljátszotta a szerepét, vagy ilyennek találták ki magát a karaktert, és nekem túl sok volt), de számomra az igazi Pike kapitány volt, akit Bruce Greenwood személyesített meg!

Nem hiszem, hogy igazán ismert színész, de kedvenc sorozatomban, a Nowhere man-ben (magyarul az RTL klub adta Neve senki címmel, később még az AXN is vetítette) oltári módon megkedveltem. Látta esetleg valaki azt? Ha ismeritek a Hálózat csapdájában c. filmet, na az egy silány utánzat történet tekintetében. Mel Gibson Összeesküvés-elmélet filmje is csak távolról kullog utána. Mindegy, igény esetén arról is írhatok pár sort.

Szóval visszatérve a Star Trek 2009-re, ami az igazi erőssége a filmnek, az a szinergiából adódó hangulat. Külön-külön egyik komponens sem kiemelkedő, viszont összegyúrva nagyon jó hangulatot tudtak megalapozni, ami végigkísérte a filmet. Egyszer sem gondoltam azt, hogy “de várom már a végét”,  ebben a közel két órában fenn tudták tartani az érdeklődésemet, és élveztem is a filmet elejétől a végéig.

Aki szereti az űr sci-fi hangulatát, nincs 30 régi Star Trek poszter a szobája falán, a szellemi táplálékot nem a moziban kívánja elfogyasztani, annak bátran ajánlom!

Értékelésem: 76%

12 Majkey vagy Monom (de lehet, hogy maradhat Majom :))

Piiiing: találós kérdés!

Múlt vasárnap ismételten megnéztem ezt a zseniális filmet. Emlékszem, hogy 1995-ben, amikor elkészült, beültem egy moziba, hogy megnézzem. Kb. fél óra elteltével kijöttem, annyira érthetetlen és érdektelen volt számomra. Aztán kb. 1 hónapja valamilyen okból kifolyólag (gyötröm az agyam, de nem tudok rájönni) jött az ötlet, hogy megszerzem és most végignézem.

Sikerült is leszedni (de semmi torrent! láthattuk mi lett a Piratebay sorsa, maradtam a jó öreg rapidshare-nél ;-)) aztán egy hétvégi éjszaka során meg is néztem. Csak úgy egyedül, fejhallgatóval, az ágyban ücsörögve, eredeti nyelven, felirat nélkül.

Rövid összegzésem: ez egy remekmű! Terry Gilliam rendezte (Monthy Pythonos figura, ő követte el a Gyalog galoppot, a Brian életét és a kicsit más jellegű de szintén elgondolkodtató Brazilt is), ami önmagában is sokat jelent számomra (ha így rákérdeztem volna, de eddigre már rá is kérdeztem, csak a bejegyzés szavai nem teljesen időrendben követik egymást).

A 3 főszereplő:

  • Bruce Willis, akinek a rendező parancsba adta, hogy nem mutathatja a filmben az akciófilmekben elhíresült gesztusait
  • Brad Pitt, aki díjat is kapott gyagyás alakításáért
  • Madeline Stowe, akit kellemes volt nézni, jól kiegészítette Bruce Willis alakítását

A film a klasszikus értelemben vett sci-fi hagyományait követi. Itt most ne tessék Star Warsra meg ilyesmikre gondolni, az nagyon távol áll ettől a kategóriától. Az ismertebbek közül Asimov Alapítványát tudnám említeni, vagy ami stílusában közelebb áll ehhez a filmhez, az a Sztrugackij fivérek munkássága. Legalábbis nekem hangulatban az ő regényeik jutnak eszembe most. Vagy Abe Kobó A negyedik jégkorszak c. regénye (jelentkezzen aki olvasta! :))

Szóval elgondolkodtató, több kérdés vetődik fel a cselekmény alakulása során, mint ahány aztán megválaszolásra kerül, és 2.-3. nézésre is marad bőven figyelnivaló. Vagy egyszer sem nézi meg valaki, vagy legalább háromszor is lesz kedve.

A történetről szándékosan nem írok egy betűt sem, bár nem sok mindent lehetne kihámozni egy rövid leírásból, annyira szövevényes. Ezenkívül én sem látok még teljesen tisztán mindent belőle 🙂 Külön-külön is magasra teszik a mércét az egyes összetevők: történet, alakítások, zene, de az az összhang, amiben ezek összefonódnak, olyan hangulatot varázsol az ember fejébe, hogy miután először megnéztem, legalább 4-5 napig (NZ mellett!) ez a film keringett legtöbbet a fejemben.