Benceséta

Tegnap elmentünk Bencével sétálni egyet, miután hazajöttem. A kis lurkó mindig ki akar menni, akármilyen idő is van. Szerencsére akkor épp napsütéses este volt, bár miután lement a nap, gyorsan elillant a meleg.

Nagyon tetszik neki ez a focilabda, meg a garázsajtó távirányítóját imádná birizgálni, ha engedném neki 🙂

Még nem tudja, hogy ezt a játékot nem teljesen így játszák. Esetleg kapus akar lenni. Vagy inkább úgy gondolja, hogy ő írja a szabályokat!

A zuccábó’ meg ilyen a kilátás:

Szeressük is nézegetni, csak ne lenne ilyen hideg!

 

Orongorongo Beach

Pénteken hazafelé támadt egy olyan ötletem, hogy amint hazaérek, zsuppoljunk be a kocsiba, és guruljunk el Orongorongo Beachre. Ez egy nagyon szép tengerpart, sőt, ez már az óceán! Fürdésre ugyan nem az igazi, valószínűleg még nyáron sem, mert jól példázza a természet nyers erejét.

Az óceán itt nem kedves, simogató, lágyan hűsítő, hanem komor, zord, erőszakos és csodálatos. Embermagasságú sziklák dacolnak az embernyi magas hullámok fáradhatatlan seregével, bőszen ellenállva a maró sós víz kitartó rohamainak.

Noha ma viszonylag nyugis nap volt, kellemes idővel, itt azért láttunk hatalmas hullámokat, az egyik el is áztatta a tappancsomat, mert nem voltam eléggé éber. Bence félt a zsivajtól meg a levegőben vibráló erőtől, még a kezemben is vinnyogott szegényke 🙂

Nekünk tetszett, érdemes volt megnézni! Majd még biztosan ellátogatunk ide nyáron is, meg egyszer viharban is. Az biztos nagyon látványos!

Az odavezető út meg szintén csodaszép, a Wainuiomata folyó mentén:

Magyarok mindenütt ismét!

Bocsanat, de ezt ismet nem tudom magamban tartani 🙂

Bongesztem a SNAPPER honlapot, ami egy okos kis kartya, amolyan keszpenzzel otvozott buszberletnek mondanam: van egy ilyen kartyad, feltoltod x dolcsival, aztan amikor fel- es leszallsz, egy erkezelovel leolvastatod, a ketto kozotti kulonbseg alapjan (GPS segitsegevel) kiszamolja, mennyit kell fizetned. Az alaparakhoz kepest 20% kedvezmenyt is ad, ezenfelul nem kell az aproval szorozni.

Szoval jo dolog, es tobb ember is hasznalhat egy ilyet. Mar onmagaban is esetleg megert volna egy bejegyzest, de amit most felfedeztem, hogy a blog oldalukon a bejegyzeseket gaborszikszai es mikiszikszai irta 🙂

Mindenutt ott vagyunk, polgartarsak, mindenutt!

Megérkezés

Bár Gabiék hétfőn érkeztek, de mivel reggel f8-ra (legalábbis akkor még azt hittem), már előző nap elrepültem Aucklandbe. Sajnos túl korai gépet választottam, de legalább egész jó idő volt, úgyhogy könnyen eltöltöttem a délután nagy részét (másfél órát egy könyvesboltban is üldögéltem régi Pókember képregényeket olvasva, a melegtől kókadoztam is kissé, mert előző éjjel nem aludtam ki magam).

Aztán a szállás felé sétálva (10-12 km) már kezdtem aggódni, hogy Gabi miért nem ír SMS-t Szöulból, meg hogy hívni sem lehet. Mielőtt nagyon belelovalltam volna magam az aggódásba, bizakodni kezdtem, hogy biztosan a roaming ottan nem műkszik (és valóban), de azért elhatároztam, felhívom a Korean Air-t, hogy a Prága-Szöul járat rendesen megérkezett-e. Szerencsére Zsanett (náluk aludtam) pikk-pakk megnézte nekem a Korean Air honlapján, hogy igen. Na, innentől megnyugodtam, és nekiláttam a másnap reggeli, reptérre való kiutazás megszervezésének, ami nem is volt olyan egyszerű, mint gondoltam.

Ugyanis az Eastern Line (keleti vasútvonal) – Manukau Airport kombinációt szoktam választani, mert olcsóbb jóval, mint az Airbus. Na igen ám, de hétvégén a vonatok 7:40-kor kezdenek el járni, az meg azért késő. Meg mintha már vasárnap sem az én menetrendem szerint jártak volna.

Közben megnéztem Gabiék repjegyét, és csodálkozva vettem tudomásul, hogy 8:25-re érkeznek aszerint. Pedig mintha ugyanúgy jönnének, mint én (a megoldásra később jöttem rá). Szóval úgy döntöttem, marad az Airbus és a korai érkezés.

4:15-kor keltem fel, 4:30-kor indultam el. Mivel más busz még nem nagyon járt, gyalog mentem el a Mt. Eden Roadig, ez kb. 10.6 km a gugli térkép szerint. Ki mondta, hogy nem lehet Aucklandben autó nélkül meglenni? 😛

A végére már untam, de eggyel korábbi járatot értem el, 6:35-kor már rajta csücsültem,7 előtt értem a belföldi terminálhoz. Gondoltam, a beszállókártyákat lekérem, ne kelljen ezzel szórakozni majd később. No, a csomagra ragasztandó matricákat kiadta a gép, a beszállókártyák közül viszont csak az enyémet, utána kiírta, hogy “out of order” Az ott állomásozó NZ Air hölgy meg nem adta oda, mert csak én voltam ott egyedül.

Ezután átballagtam a nemzetközi terminálhoz és vártam, olvastam, majd kinéztem a kilátó teraszra, ott vártam a késésben lévő Korean Air jumbot. 8:43-kor szállt le (ami augusztus 6-án még csak 7:43 volt, mert azóta bizony itt is óraátállítás volt). Lebattyogtam az érkezési részhez, és vártam.

9:10 – megjelentek az első koreaiak (addig a los angelesiek jöttek),

9:25 – egyre sűrűbb óranézegetés, utasok számlálása

9:40 – gondolkodás, hogy mi lesz, ha nem érjük el a 10:30-as gépet

9:41 – hn-kor kijönnek, biztosan (biztattam magam)

9:45 – megláttam őket! 🙂

Gyors üdvözlés, Benci nem is tudta mi a helyzet, bágyadt volt szegényke, de menni kellett át a belföldi terminálhoz, mert 10-ig van csomagleadás. 9:55-re értünk, ráragasztottuk a csomagokra a matricákat, kikértem a beszállókártyákat, és 10:05-kor már eltűntek a csomagok a futószalagon…

Huh, ez megvolt. Innentől már lazábban voltunk, bár Gabiék annyi kézipoggyászt hoztak, mintha itt semmilyen bolt nem lenne…

Bence nagyon aranyos volt a reptéren is, ahol letettem a kezemből, mert pakolni kellett, ott mindig megállt, gyűrögette a naciját, nézett álmatagon és egyhelyben toporgott 🙂 Az eddigi utat nagyon jól viselte, aludt, énekelt, játszott, egyáltalán nem hisztizett egyik gépen sem!

A wellingtoni járaton is lapozgatta a repülős magazint, mutogatta nekem benne az autókat, buszokat. Mikor leszálltunk Wellingtonban, napsütés volt, csodaszép, szikrázó napsütés!

Elszaladtam a kocsiért (nem a reptéren parkoltam, mert nem akartam $35-t kifizetni egy napra, hanem Miramarban. A verda még ott volt, visszagurultam, bezsuppoltunk, majd irány HAZA! Nem az autópályán mentünk, hanem végig a víz mellett, így meg tudtam mutatni, hol laktam eddig, melyik az irodám, meg amúgy is szebb a waterfront, mint az autópálya.

Lower Hutt és a Wainui út is gyönyörűen tárulkozott fel előttünk, a házban kicsit hűvös volt, de élettel töltöttük meg, és ez mindent felülmúlt!

Némi pihenés után rávettem a lányokat, hogy használjuk még ki a Labour Weekend leárazásait, meg így a jetlag-et is tán könnyebben átvészelik, úgyhogz még bementünk Lower Huttba vásárolni meg aztán ettünk is.

Itthon Bencivel játszottam sokat, nagyon örült a focilabdának, és mindenhová követett, nem bízta a véletlenre, nehogy megint úgy járjon, hogy 2,5 hónapra eltűnök! 🙂

Újra együtt!

Ismét együtt a család, a repülöúttal minden rendben volt, bár Aucklandben majdnem lekéstük a wellingtoni járatot. Bence úgy bírta, mint a kisangyal, bár nagyon fáradt volt, mikor megláttam.

Sütött a nap nagyon szépen, mikor landoltunk, csak kedden volt esös, borongós idö.

Ma ismét napsütés, anélkül eléggé hideg van a házban, úgyhogy nagyon fütünk, de majd valahogy megoldást találunk erre is. A lényeg, hogy ismét együtt vagyunk, ez a két nap összehasonlíthatatlanul jobb volt, mint az eddigiek 🙂

Majd részletesen is írok az elsö napokról, most hogy már van net otthon is (csak most épp munkában vagyok).

Egy zsufolt-zsufolt het (munka, koltozes, felkeszules)

Nem sokat irtam mostansag a blogra, amit meg megis, az ugymond nelkulozte a komolyabb temakkal valo foglalkozast. Ezt most igyekszem potolni, hiszen vegre van idom: itt ulok Aucklandban a belfoldi terminalnal, ahol ingyen netezesi lehetoseg van (“brought to you by Auckland Airport and Airport Media” – szerintem nagyon rendes toluk) es meg a WordPress is bejon.

Vegyesen, omlesztve irom le, mik tortentek, de legalabb igyekszem idorendben:

Hetfo

Nyomi hetfok itt is vannak, ez nem orszag, hanem emberfuggo. Nem volt kedvem hozza, de legalabb nem szakadtam meg a munkaban. Nem azert, mintha nem lett volna, hanem mert nem volt rendes hozzaferesem egy cucchoz, ugyhogy legalabb intezhettem a kivandorlassal kapcsolatos ugyeket, meg ami a bekoltozeshez kell.

Delutan viszonylag hamar leleptem, mar 4 ora korul. Kenytelen voltam, hiszen a butorboltok itt mar f6-kor bezartam, es Rebinek mindenkepp kellett agyat vennem, aztan ha mar amugy is el kellett latogatnom Wainuiomataba, a lower hutt-i BigSave boltban vettem egy sima, single matracot $300-ert. A hazhozszallitasnal a fifty-t persze hogy fifteen-nek ertettem, szoval meglepodtem, amikor a fizetesre kerult a sor, de mivel en sem tudtam volna olcsobban megoldani, egye fene. Szerdan mar viszik is ki, es mivel Martin meg otthon lesz, takarit, ezert barmikor vihetik.

Ma egesz delutan sutott a nap, de mire kiertem a hazhoz, nem elbujtatta bajos orcajat a felhok moge? Hat de! Igy kicsit mas hangulata volt a haznak, hogy kipakolofelben lattam. Ami viszont kellemes fejlemeny, hogy bonuszban kapjuk a kovetkezoket: huto, mosogep, dupla agy, a butorok egy resze ottmarad, hogy eloveteli jogunk lehessen, mikor Martin el kivanja adni oket. Persze ez neki is jo, mert amugy nem tudna hova tenni oket szerintem. A lenyeg viszont az, hogy butorozott hazhoz jutunk, legalabbis az elso idoszakban, ami azert nagy konnyebseg!

Mar koszontunk el egymastol, amikor eszrevettuk, hogy a jobb elso fenyszoromat betorte valami kavics es szetzuzta az egot (ooo… azota is igy van – csunya, rendetlen autotulajdonos vagyok /es sajnos felelotlen autos is ebben/), hazafele azert meg gondoltam belefer, nem volt olyan sotet. Meg is erkeztem majdnem idoben. Meg egy kis PS2-es focizasra is jutott ido Louis-val!

Kedd

Reggel idoben bertem, Gabival terveztuk az elokeszuleteket, meg fokepp Barnabas ugyeben kaptunk uj informaciokat. Az Airmax Cargo adott egy 1825 euros ajanlatot Bp – Aucklandre, ez kb. 485e Ft, es bar oltari sok, meg mindig a legkedvezobb. (A kontaktszemely iranti erdeklodest megjegyzes utjan varom, ha felmerul az igeny.) Meg mult heten felvetodott, hogy a Lufthansa a poggyaszterben elszallitja 40 EUR/kg egysegaron, ami kb. 300e Ft-ot jelentett volna, csak kisero kell hozza. Na, kiserot is majdnem sikerult talalni, illetve egy kedves es lelkes Olvasom megtette volna nekem ezt a hatalmas szivesseget, de egyreszt ha minden igaz Koreannal jon, azok meg nem engedik, masreszt tul hamar ahhoz, hogy meglegyenek a vizsgalatok. De azert jo tipp volt!

Napkozben torekedtem arra, hogy az SSIS package template-emet tokeletesitsem (mivel ez a teljes Olvasokozonseg igencsak periferikus reszet erdekli, ezert a reszleteket kihagyom), ebed a Great Indiaban, ami egy nagyo jo hely. $10-ert az PQS az Infoparkban nem ad ekkora adagot, es csak fele ilyen minoseget.

Munkaido utan SQL Server Users Group talalkozo, ez amolyan havi egyszeri alkalom, amikor a helyi SQL-esek osszeroffennek, meghivnak valami neves eloadot, es hallgatjak fel oran at, ahogy beszel. Persze ez csak a felszin, a lenyeg az, hogy elvileg 17:30-kor kezdodik, de valojaban akkor csak a pizzak erkeznek meg, a sor meg mar ott var, szoval eves-ivas 6-ig, akkor egy kis szakma, majd irany haza.

Illetve en vissza az irodaba, Gabival csevereszni. Ugyhogy sotetben sikerult hazaerni, pakolas meg elmaradt. Mondjuk kozben kiderult, hogy a szerdai koltozes amugy is tolodott, de annyira nem is baj. Azert Bessnek emlitettem, hogy csutortokon kikoltozom, a masnapi vacsorarol meg mar irtam.

Szerda

Ma kozos reggeli a munkatarsakkal (amit en megeloztem egy reggelivel Bessnel, ha mar Bed&Breakfast, nem hagyom ki), ok ettek en hallgattam. Ez amolyan heti egyszeri megbeszeles, kajalassal egybekotve. Clive nagyjabol kiosztotta a heti teendoket, aztan ment egy kis szocseples, amit biznisz emberek szeretnek, az en eszem meg mason jart.

A munka ma mar kemenyen ereztette, hogy penteken hatarido, es Haidirral (a malaj kollegam) neki is ultunk szorgalmasan. Nem mondom el a reszleteket, de aki ismeri az SSIS-t tudja, hogy arra sosem szabad szamitani, hogy egy SSIS csomag, amirol azt halljuk, hogy “Regen jol ment.” most is rendben lefut. Na, nem is. Ennek eredmenye viszonylag hosszabb munkanap lett, de azert f7 fele elindultam a vacsira.

Csutortok

Nem mondtam csutortokot, de egyre tornyosulnak a felhok, es hiaba jatszanak ossze Damoklesszel, nem sikerult elernem, hogy az a franya kard rest nyisson a felhok kozott. Ebedelni sem volt idom. Dolgoztunk egesz nap ketten egy gepnel, Haidirnak az ugyfelrol van megbizhato tudasa (meg SQL-ben is jo), en meg probaltam kamatoztatni az SSIS eloeletemet.

A koltozes meg egy nappal csuszik, mert Martin autoja bemondta az unalmast, szoval kell neki meg egy nap, de nekem sem gond. A matracot nem vittek ki tegnap, ugyhogy ma rajuk telefonaltam, ki is vittek 2 oran belul.

Munka estig, szerintem 8 utan indultam haza. Beszeltem Kedvesemmel telefonon legalabb egy orat (jo dolog a VOIP! es penztarca- vagy manapsag inkabb ugy kene fogalmaznom, hogy bankszamla-barat). Mar csak 2 nap es indulnak! 😀

Pentek

Reggel hirtelen felindulasbol ugy dontottem, kikoltozom. Nem halasztom ebedszunetre, vagy delutanra, plane nem estere, mert ha ma is ugy alakul, ahogy tegnap, akkor mar a fene akar koltozni. Ugyhogy reggeli utan osszeraktam a cuccaimat, be a kocsiba, 9-kor indulas Wainuiomataba, ott kirakodtam, megbeszeltem Martinnal a reszleteket, majd irany a woburni vasutallomas Park&Ride parkoloja, es a 10:55-os vonattal suhantam vissza Wellingtonba.

A nap hasonloan telt, mint az elozo, de este 6-kor mar azert Haidirral elmentunk ebedelni/vacsorazni, de utana meg legalabb 10:20-ig szivtunk az ETL-lel. Akkor beszeltem 20 percet Gabival, majd szaladtam a 11 orasi vonatra. Utkozben koncentraltam, nehogy elfelejtsek tankolni, mert alig lotyogott nemi benya a tank aljan, de szerencsere meg kibirta a kb. 500 meterre levo benzinkutig.

Elso alvasomat Rebi uj matracan ejtettem meg, de takarom nem volt, csak takarohuzat, a gazkalyhat beizzitottam, de nem akartam egesz ejszaka egetni, ezert tobbszor arra ebredtem, hogy fazom. Nem is tudtam jol aludni, izgultam Gabiek utja es a melo miatt egyarant.

Szombat

F7 korul kidobott az agy, meg vagytam egy kis melegre. Eltekertem a boltba, vettem nehany olyan dolgot, amit evoeszkoz meg tanyer nelkul is lehet fogyasztani, otthon megettem. Kozben nem faztam, mert a deckre sutott a nap fenyesen, kellemesen meleg volt.

10-kor elindultam vasarolni. Pont jokorra sikerult idoziteni ezt a bekoltozest, mert a hetfoi Labour Day miatt ilyenkorr itt HATALMAS learazasok vannak, ugyhogy joval olcsobban jutottam mindenhez, szerintem osszessegeben 40-45%-ot sikerult sporolnom ma. A Queensgateben levo Warehouse, Farmers es a nem sokkal arrebb levo Briscoes kozott ingaztam egy picit, jegyzetelve, szamolgatva. A vege az lett, hogy a dolgok nagy reszet a Briscoesban vettem: dupla takaro, szimpla takaro, 3 parna, evoeszkozkeszlet, 3 edenybol allo keszlet, Benceparna, lepedok nehany dolgot a Warehouseban: kenyervago kes, evoeszkozok, vizforralo, kis takaro, tu a pumpahoz. A Farmersban pedig 2 dolgot szereztem be nagyon olcson: Remington birka(ez en volnek)nyiro es teflonserpenyo.

Mire a vegere jutottam mindennek, 2 ora fele jart az ido. Fogtam magam, irany dolgozni. Az elejen nehezen tudtam ra koncentralni, de aztan Haidirral jol haladtunk. 8 korul elinditottunk egy kocka processt, ami legalabb 1 oraig tart, aztan eljottunk. Innentol majd Haidir atveszi, amit kedd reggelig kell befejezni, en meg mentem Gyorgyiekhez Lower Huttba, aki kolcsonoz nekunk babaagyat. Aztan a babaagy meg jo sok mindennel kiegeszult, meg a delelotti vasarlas eredmenye is a kivulrol nem tul nagynak kinezo Nissan Bluebirdben lapult, nem hittuk volna hogy bele fog ferni minden, de belefert! Eppen csak, de sikerult. Otthon le is fenykepeztem, miutan kipakoltam, hogy mennyi-mennyi cucc is volt ez!

Gyorgyi meg behivott egy teara, aminek az eredmenye az lett, hogy 11-ig beszelgettunk. Sok hasznos tippet is adott, pedig mar a babaagy meg a jatekok meg az etetoszek is mind hatalmas segitseg! Nagyon halas is vagyok neki, emelett pedig nagyon kellemes beszelgetotars, ugy nez ki Gabi nem lesz egyedul mar az elejen sem ilyen szempontbol sem.

Fel 12 korul gordultem be a garazs ele, kipakoltam, zenet hallgattam, enekeltem, megittam egy sort, osszeraktam a kisagyat es sokat-sokat gondoltam Gabiekra, akik mar uton voltak a repterre, es igyekeztem minel otthonosabba varazsolni a hazat a hazaerkezesunkre. Szerintem sikerult is sokat javitani rajta, a kisagy nagyon jol mutat a nappaliban 😉

Ma mar az 500gsm (ez itt valami mertekegyseg arra, hogy mennyire meleg a takaro, ez majdnem a legmelegebb fajta) melegitett, es bizony jo is volt! Meg a futest sem kellett beinditanom, igy sem faztam. Azzal a joleso erzessel merultem alomba, hogy Gabiek mar minden perccel kozelednek es kozelednek hozzam…

Az utolsó vacsora

Ez a nap mar jol indult, hiszen tegnap utaltak az elso fizumat, ami mara erkezett meg a szamlamra. A munka resz huzos volt, de arrol majd maskor. Fel 7 utan indultam haza, remenykedve, hogy nem kesem le a vacsit, mert tegnap, amikor emlitettem Bessnek, hogy a mai lesz az utolso estem mostanra, megkerdezte, hogy van-e kedvem veluk vacsorazni. Naná, hogy volt, es nem fokepp a kaja miatt.

Szoval tekertem kemenyen hazafele, de szerencsere Bess is kicsivel kesobb ert, mint tervezte, ugyhogy mar keszult az etel, de meg a terites elott toppantam be. Mindharom gyerek otthon volt, Louis egesz este alig birt magaval, annyira izgatott volt a masnapi ozzi osztalykirandulas miatt: fel-le jarkalt, labdazott, pakolaszott, piszkalta a noveret, stb.

A vacsi kukoricalepeny volt, tesztasalataval, fott zoldbabbal. Nagyon izlett, de fokepp azt elveztem, hogy ez egy joizuen, kellemes hangulatban eltoltott, csaladi vacsora volt.

Mondhatnam, hogy ettol meg jobban hianyzott az en csaladom, es igy is volt, viszont ezzel egyidoben olyan joleso erzes volt, hogy rajuk gondolva nem a hianyerzet toltott el, hanem a varakozasteljes boldogsag, hogy nemsokara mar itt lesznek, es jonnek a szivarvanyszinu hetkoznapok, mert a szep, szeretettel teljes elet sosem szurkul el.

Az asztal leszedeset kovetoen meg jo sokaig ottmaradtam, Bess-szel beszelgettunk, ha nem is folyamatosan, de nem ereztem ugy, hogy minden pillanatban szolni kene, egyszeruen csak jol ereztem magam ugy, ahogy voltam. Louis meg sokaig virgonckodott, amikor lejottem f10 korul, meg kozel sem jott alom a szemere.

Szoba kerult, hogy ha majd berendezkedtunk, mindenkepp latogassak el majd a csaladdal, amit biztos nem fogunk kihagyni, sot terveim szerint viszonozzuk is majd, egy kellemes nyari napon.

——————————————————————–

25 napon at laktam itt (lehet, hogy lesz egy 26. is), es szerettem ezt a helyet. Persze azert nem olyan, mint az ember sajat helyen, otthon, de azt hiszem sokkal vidamabb, nyugodtabb volt igy az eletem ezen hosszunak megelt rovid szakasza, mint egyedul egy nagy hazban.

Egy haz akkor lesz otthon, ha elet es szeretet tolti meg. A mienk nehany nap mulva lesz ilyen, addig pedig vendegkent igazan jo volt belecsoppenni es kicsit reszt venni egy masik csalad mindennapjaiban.

Visszagondolva: ok voltak az elso kiwik, akikkel erdemben kapcsolatba kerultem… hat csoda ezek utan, hogy megszerettem ezt az orszagot?

Magyarok mindenütt!

Mivel nemsokara (valszeg /erre van angol szo is, a probably-t en korrabban nem hallottam prolly-nak roviditeni, de tetszik/ csutortokon) koltozom be, ezert igen gyakran bongeszem a netet (amennyire a melo engedi) Wainuiomatat illetoen. Igy volt ez az iment is, amikor a gugli terkepen bekapcsoltam, hogy mutassa a Panoramios kepeket is.

Raboktem az elsore, es puff neki, ime a cime: “O milyen Fa???” es persze, hogy egy honfitars keszitette 🙂 Az elet apro erdekessegei, nemde?

Itt van a kep, ha valaki kivancsi ra. Meg itt is:

Irok majd rendeset is (meg van egy nagyon rovid, nagyon gyagyas bejegyzes-otlet is a fejemben), csak most szorit a penteki hataridos melo.

Házasember lettem duplán

Szerdan megkottetett a dolog. No ez csak a masodik hazassagom, bigamista nem vagyok, mert feleseg tovabbra is csak egy van, de most lett egy (berelt) haz is. Vegulis Wainuiomata-t valasztottam (de szivesen irtam volna, hogy valasztottuk, de ebben sajna egyedul kellett dontenem, onnan hazulrol, csak kepek alapjan, helyismeret nelkul bizony nehez erdemben hozzaszolni, plane azutan, hogy “Ez az, amit kerestem!” erzessel toprengtem azon, hogy igen vagy nem), es az idotartamot illetoen is kiegyeztunk egy koztes megoldasban: en 3 honapot irtam volna ala, a tulaj 1 evet szeretett volna, a vege 6 honap lett. Ugyhogy itt fogunk elni fel evig (vagy keresunk magunk helyett mas lakot).

/Gondoltam, hogy mivel a cseh srac (azert nem hasznalom a nevet, mert Martinnak hivjak, es hogy ne legyen zavaro a rokon hangzas) kedvenc egyuttese az Omega, ezert szerzek neki valami dedikalt cuccot, de mint a nemregiben kozolt, nyilvanossagra hozott levelvaltasombol sejteni lehet, ez nem jott ossze./

Na, most hogy igy attekintettem a negativ forgatokonyv eseten rendelkezesre allo lehetoseget, jojjenek inkabb a kellemesebb reszek: igazabol nem hiszem, hogy ne tetszene a lanyoknak is (a kis fickokrol nem kell kulon szolnom, mert Bence imadni fogja az udvart, Barni meg hasonlokepp /a 4-labu kiutazasa kozben igen erdekes fordulatot is vehet, de errol majd maskor/ szoval a cerkasokert nem aggodom :)), szoval kalandra fel!

Rezsit illetoen talaltam egy jonak latszo csomagot, de szivesen varom az eszreveteleket, hogy szelessavu kabelnet (10giga) + telefon + kabelTV $125 dolcsiert havonta az mennyire jo vagy nem jo ar? Bar lehet, hogy az elejen marad kizarolag a net (egyreszt mert svab vagyok, masreszt ugysem lesz meg TV-nk az elejen, harmadreszt ha van net es VOIP meg 10 euroert olyan VOIP csomag, hogy NZ es magyar vonalas szamokat ingyen hivunk 90 napig, akkor a telefonnak nem biztos, hogy sok ertelme van) 10 giga $55-ert. Aztan ha nagyon nem birjuk valamelyik nelkul, akkor majd valtunk.

Tegnap voltam ágyat nezni is, a jelek szerint most meg maradunk annal, hogy veszunk egy jobbfele matracot, mint TradeMerol egy olcso agyat (nem, meg nem utazom szervkereskedelemben!), es japan/indiai modra a foldhoz kozel alszunk. A gyerkocoknek is kineztem egy jot, ha a TradeMe szelleme is ugy akarja, akkor jo aron tudom leutni eztet:

Meg egy olcso frigo, aztan a kisteherauto (azt csak berlem, nem veszem), es mar mehet is a koltozes. Csak persze kell egy idopont, hogy mikor is. Ami meg fuggoben van. Na persze nekem igazabol mindegy, a lenyeg hogy jovo hetvegen legkesobb tudjak menni es cuccokat vinni.

Mar nagyon varom, hogy ott legyunk egyutt, es minden reggel/este nagyon nagy atelessel kivanom, hogy szep ido legyen, mikor leszallunk majd Wellingtonban oktober 26-an. A szel fujhat (ugyis fog), de susson a nap! Ha csak nehany orat, mar orulni fogok neki, hiszen az elso benyomas nagyon fontos; emlekszem, amikor en eloszor ideerkeztem, nekem is napsutesben pompazott a varos es nagyon megtetszett.

Oktatási eszmefuttatás, avagy MI történt

Az NZ-re utazasomat megelozo idoszakban tobbszor felmerult a ket orszag oktatasi modszertana kozotti kulonbseg. Szandekosan nem szinvonalat irtam, mert az itteni helyzetrol legfeljebb masodkezbol kapott infom van, masreszt a kerdes valoszinuleg egyreszt arnyaltabb, hiszen az oktatas sikeressegenek legjobb merceje a diak felnottkori elete.

Masreszt azert foglalkoztat most ismet a kerdes, mert Rebinek jo sulit kell majd talalni, de ez meg odebb van, mikor mar o is itt lesz.

Ehelyett inkabb maskent megkozelitve ontom szavakba a gondolatiaimat, a sajat peldamon szemleltetve. Masen ugysem nagyon tudnam.

“Az elozo resz tartalmabol:” pecsi gyerek voltam vilageletemben (legalabbis igy erzem), csak az egyetemet kovetoen keveredtem el ama szep varosbol. Az altalanos iskolaim altalanosak voltak, a 4 felsos evet a Siklosi Utiban kifejezetten szerettem, tobbszor tudatosan is boldognak ereztem magam akkortajt (a szerepjatekkal valo megismerkedesem is ekkorra teheto a MAGUS reven /mi igy ejtettuk, ahogy irva vagyon, semmi “á” vagy “sz” … bocs Csanád ;-)/)

A kozepiskolak kozul – nemi szuloi rahatasra – a Radnotit valasztottam, a jobb napokat is megelt, akkorra inkabb mar a mult dicsfenyeben sutkerezo kozgaz szakkozepet. Nem bantam meg, hiaba voltak mas, talan jobb (hiru) sulik, ahova jo felvetelivel bekerulhettem volna.

Jo tanulo is voltam, meg nem is. Ha tanultam jo voltam, ha nem akkor (idonkent nagyon) nem: statisztikabol alltam bukasra is, matekbol masodik vegen kettes… es nem a tanarok hibajabol kifolyolag, sot a matektanaromat nagyon becsultem, mert bar tavolsagtarto volt, jol, okosan tanitott. “Csak” figyelni kellett. 3.-4.-re rajottem erre, es ugymond forditottam egy nagyot a dolgok allasan: elkezdtem tanulni, hogy majd bejuthassak a kozgazra. Eredmeny: egy szamomra nem sokat ero (de annal tetszetosebb) erettsegi es egy 13 pontos kozponti matek felveteli (15-bol, nem 100-bol), ami akkortajt nagyon jonak szamitott. Fel is vettek, 74 pontom lett a 71-es ponthatarnal 3-mal tobb.

Ismertem a volt osztalytarsaim kozul olyat, aki puccos gimibe ment, de megsem vettek fel. Hogy mit szeretnek ebbol kihozni? Azt, hogy bar lehet altalanositani az iskolakat illetoen, ha valaki okos es elszant, siman felul tud emelkedni a koztudat diktalta korlatokon. Nem mindenki, de tapasztalatom alapjan az elszantsag+kitartas inkabb hianycikk, mint az esz.

Nem jartam kulontanarhoz (csak matek szakkorre 4.-ben), nem voltak ismeroseink a kozgazon, a szuleim nem voltak diplomasok (tehat nem nehezedett ram az elvaras, hogy nekem is KELL diplomat szereznem) – Papám igen, de o egy mas kategoria, mas miatt, de egy eletre a peldakepem, ahogyan o allt a vilag dolgaihoz, es azt hiszem jocskan ezen az eleten tul is szeretni fogom ot, nagyon.

Az egyetemrol nincs nagy velemenyem, de ez mar tenyleg szubjektiv dolog. Meg nagyon buta evfolyamtarsaim kozul is szep szammal akadtak, akik el tudtak vegezni, az okosabbak kozul meg volt, aki nem, vagy csak eves kesessel. Tehat itt sem elsosorban csak az esz dominalt, hanem a kitartas, szorgalom, vagy epp a kevesse becsuletes megoldasok.

Mielott barkinek a “savanyu a szolo” ugrana be: nem vereztem el, 5 ev alatt siman befejeztem. Sot, meg ket masikat is elkezdtem, de azokat 1-1 ev utan abbahagytam. A kozlekedesmernokinel az volt a vegso indok, amikor egy ottani tanar (akit mashonnan igen jol ismertem) azt mondta: hagyjam, semmi ertelme masoddiplomakent. Az ELTE infot meg azert melloztem, mert bazi sok idobe kerult (Bence is mar megvolt), es csak nagyon sokara, nagyon attetelesen valhatott volna hasznomra a mostani teruletemen, ha egyaltalan…

Szoval oktatasi szempontbol Istike sikeres, szep hatterrel rendelkezik, de nezzuk meg, konkretan mi szerepe van ennek ITT es MOST: 
(meg egyszer hangsulyozom, hogy en nem altalanossag! Lehet vitatkozni, de az en esetem ilyen, maset pedig nem ismerem ennyire behatoan, es hozzateszem, nem voltam csodagyerek, meg kimagasloan okosnak sem mondanam magam, legfeljebb annyit, hogy megvan a magamhoz valo eszem, ami egyes teruleteken elegendo, mas teruleteken meg tudok kerdezni)

2,5 eve csinalom a Microsoft BI-t, mindenfele elokepzettseg nelkul, es szerintem az illeto cegvezetonel (akinek jovoltabol elindulhattam ezen a palyan) a felvetelkor fontosabb volt az angoltudasom es az IT iranti erdeklodesem, mint a diplomam. Az MS vizsgakat tanfolyamok nelkul vegeztem (bar voltam egyen, az tipikusan “aki nem tudja, az tanitja” jellegu volt), a tudasom gerincet a munkatapasztalat adja, melyet nagymertekben kiegeszitenek a szakmai ekonyvek es netes forrasok.

Hogy a monolog vegen (igazabol nem errol akartam most irni, ugyhogy az a tema a kovetkezo bejegyzesek egyikeben kerul majd elo) feltegyem az i-re a pontot: itt NZ-n egy munkaltatot sem erdekelt a diplomam (csak az MS Certificate-ek), sot az Immigrationnel a WP kerelemhez meg a fenymasolatat sem kertek el!
(A PR-nal asszem azert kelleni fog, de fokepp burokratikus okokbol kifolyolag.)