Hirtelen bemutató

Huh. Már meséltem itt Nektek a nemrég elkészült, de amúgy folyamatos fejlesztés alatt álló SSIS keretrendszeremről. Akit nem érdekelnek a technikai részletek, az nyugodtan ugorja át a rozsdavörös részt, bár röviden vázolom csak, mert nem ez a lényege a bejegyzésnek, de ismerete sokat segíthet az értelmezésben.

A keretrendszerem az adatáttöltés folyamatának ad egy naplózási felületet, amire jelentések is építhetők, emiatt nagyon hasznos az adatáttöltés üzemeltetőinek. Az alábbi részekből áll:

• MasterPackage: ez vezényli le az egészet, szabályozza hogy mikor melyik gyerekcsomag induljon )a csomag elnevezés az SQL Server Integration Services package szóból adódik), mi történjen ha valamelyik zátonyra futott, vagy ha éppen sikerült, szóval ő amolyan irányító
• ChildPackages: az ún. gyerekcsomagok, amelyek tartalmazzák a tényleges adatátvitellel illetve átalakítással kapcsolatos műveleteket, ezekben egy elég részletes naplózás van
• Jelentések: az előbb említett naplózás eredményeképp az adatáttöltés folyamatával kapcsolatos eredmények log táblákba kerülnek, amelyekre látványos és hasznos jelentéseket készítettem Reporting Services-zel
• Keretrendszer telepítő: egy viszonylag egyszerű Excel jószág, ami néhány paraméter beírásával, majd azok továbbpasszolásával egy SSIS csomag felé azt elindítja, aminek eredményeképpen létrejön a konfigurációs adatbázis 3 cella kitöltésével és egy kattintással (amennyiben a felhasználó megfelelő jogokkal rendelkezik az általa megadott szerveren)

Nagyjából ennyi, persze jóval több van mögötte, de az ok, amiért most billentyűzetet ragadtam, az az, hogy a mai nap ellátogatott az irodába az aucklandi BI kisfőnök. Clive pedig ígéretéhez híven (erről írtam is nemrég) kicsit egyengette az utamat nála, illetve feldobta nekem a labdát: bemutatott minket egymásnak Daryllel, és megkérdezte, van-e kedvem bemutatni neki az SSIS keretrendszeremet. Hirtelen (és szerencsére rövid) leizzadást követően rávágtam hogy “Persze!” majd gyorsan előkapartam a merevlemez mélyéről a demóként előkészített dolgaimat és bemutattam mind a 4 fázist (amit az előbb vázoltam).

Nem kellett hozzá sok idő, de szerintem tényleg jól használható, tetszett is Darylnek. A végén megjegyezte, hogy nagyon hasznos volna ha hosszú távon valamikor meglátogatnám a vezető fejlesztőjét Aucklandben és együtt dolgoznánk. Ebből persze az még nem derült ki, hogy csak néhány hétre gondolt, vagy átnyergelésre, de ha úgy alakul, szerintem nem zárkózna el az utóbbitól sem. /Érdekes módon az tetszett neki nagyon, hogy a MasterPackage-ben van egy kockaprocesszálás is :)/

Úgyhogy a lehetőséget ma megkaptam Clivetól, terveim szerint márciusban az előadásomat is megejtem az SQL Server User Group találkozón (ez szerencsére elég kislétszámú és baráti közösség sok DBA-val, akik a BI területével keveset foglalkoztak eddig), úgyhogy a dolgaim kezdenek beindulni. Az elszántság és a lelkesedés nekem mindig meghálálta magát. Ezután is törekedni fogok rá, hogy ha az Élet elém tár egy lehetőséget, ne hagyjam ki, ha rajtam (is) múlik!

(Most éppen örülök is, mint majom!)

BI kilátásaim

Nem tudom pontosan kinek, mit, milyen formában említettem, ezért a bejegyzés kis visszatekintéssel indul.

2009. október 5-én kezdtem dolgozni a Datacom-nál. (Előtte pár nappal nyújtottam be a WP-kérelmet, amit másfél órán belül megkaptam.) Clive interjúztatott előtte, ő is lett a főnököm. Gyakorlatilag 3+1 emberből állt a BI csapat:

• Clive mint practice lead, architect, akármiket is jelentenek ezek pontosan, a lényeg hogy ő vitte a hátán a BI-t olyan szempontból, hogy gyűjtötte az ügyfeleket, előadta nekik, hogy milyen király fazonok vagyunk, és milyen nagymértékben hozzá tudunk járulni az ügyfél eredményességéhez
• Haidir – egy maláj srác, aki 2 éve végzett Victoria Egyetemen IT és jogász szakon – mint Sharepoint és Reporting Services fejlesztő, aki az elmúlt 2 évben egész jó tudást szedett össze SSIS és az adatbázis motor kapcsán is, de azért még sok toldoznivalója van, mindenesetre jó munkatárs, kiválóan lehet vele együttműködni
• én
• Hazel, aki BA (business analyst – üzleti elemző), máig sem igazán tudom, hogy ők pontosan mit csinálnak, és az elmúlt 3 hónapban sem lettem igazán okosabb e tekintetben, gyakorlatilag Hazel a +1 ember, aki sok konkrét feladatot nem kapott a BI melókat illetően

December közepén megtudtuk, hogy Clive dobbant, mert kapott 2 jó ajánlatot, amelyek közül az egyiket elvállalta, emiatt január 29-én (jövő pénteken) lesz utoljára.

Ez egyfelől szívás, másfelől lehetőség, attól függ, hogyan állok hozzá. Szívás, mert nagyon törekvő fickó, kiválóan vitte a BI business vonalát, az I-t (ami mondjuk itt a technológiai fejlesztésnek felelhetne meg) pedig egész jól elláttuk Haidir és én.

A lényeg, hogy a Datacomnál ennek ellenére a helyem biztos, mert az SQL Serverhez van annyi hozzáértésem, hogy simán tudnak nekem feladatot adni, csak akkor lesz bibi, ha az nagyon távol áll a BI-tól, mert akkor az nekem kevésbé fog tetszeni, ami meg nem tetszik, ott sokáig nem maradok az eddigiek alapján. Csak persze most nehezebb lenne a váltás. Ez két dologgal orvosolható:

• megszerezzük a PR-t – költséges és hosszú folyamat, melynek egyéb okokból jelenleg nem tudunk még nekiugrani, de ha benne lenne a matrica az útlevelemben, vígan pattoghatnék a munkahelyek között
• cégen belül váltok, mert Datacom van Aucklandben is (ez utóbbi megoldás azért is jó, mert a jelenlegi időjárási és lakóviszonyok mellett amúgy is felmerült az ötlet)

A dolog parkolópályán van, mert április 26-ig aláírtuk a házbérlést, és itt nem nagyon lehet ezt felmondani, csak ha előre kifizetem addig, amit a fene akarna úgy, hogy nem is lakunk itt. Addig pedig ki fog derülni, hogy érdemes-e maradni a cégnél.

Február 9-én megyek vizsgázni, majd ha sikerül akkor februárban még egyszer, hogy meglegyen a már meglévő két vizsgám SQL Server 2008-as változata is. Több pedig nincs is ezen a területen, DBA tudásom meg még nincs annyi, hogy olyan vizsgában is gondolkozzak, nem is biztos, hogy akkora szükségem volna rá. Inkább a Kimball Academy-t kéne elvégeznem, de az több ezer dolcsi, szóval jelenleg kiesik a hatókörből.

Jelenleg – januárban – a BI feladatok elég lassan csordogálnak felém, de legalább tudok tanulni a vizsgákra.

Pénteken ebédidőben sikerült Clive-ot egy beszélgetésre invitálnom, mert épp rejtvényt fejtett a konyhában, szóval amúgy is nagyon ráért 🙂 Az eszmecsere eredménye tömör formában:

• elmondása szerint elégedett a munkámmal, hoztam azt az eredményt, amiért anno felvett, és ha BI területre menne tovább (nem arra megy), akkor vinne is magával (ez azért jólesett!)
• a cégtől nem tehetnek ki (ahogyan korábban is vázoltam, SQL-re mindig szükség van itt), legfeljebb olyan feladatokat kapok, amik nem tetszenek (ez nem csak azért nem jó, mert finnyás volnék, hanem ha a szakmai területemen kívül dolgozom, akkor nehezen tudok fejlődni az általam választott dolgokban, ami hosszú távon negatívan hatna)
• szívesen tartaná továbbra is a kapcsolatot, ha szakmai referencia kell, nyugodtan megadhatom a számát, email címét
• az aucklandi Datacomnál erősebb pozícióban van a BI, ha szeretném, szól az ottani vezetőnek (akit persze jól ismer), hogy kell-e ember, szerinte simán át tudnék menni, ha nem gond az Aucklandbe költözés (mivel eme ötlet amúgy is felmerült, nagyon megörültem, hogy a való élet is ez alá játszik, szóval lesz választási lehetőség)
• szakmailag jó vagyok, de a rátermettségem, törekvőkészségem javításra szorul, amivel teljes mértékben egyet értek. Szerinte nem főképp az angolommal van e téren a gond, hanem hogy nem árad belőlem eléggé a magabiztosság, a nyilvános beszédet kéne gyakorolnom. Ehhez lehetőséget is szívesen ad, mivel ő a Wellington SQL Server User Group (wellingtoni szakmai csoport) vezetője, szóval ha szeretnék előadást tartani, nosza rajta! Felkészülni is segít rá, jó téma lenne elsőre egy általános BI ismertető DBA-knak (DBA = database administrator, nem írom le magyarul, majdnem ugyanígy nézne ki, csak lenne benne ékezet). El is határoztam, hogy élek a lehetőséggel, és a vizsgák után ez lesz a következő lépés!

Nagyjából ennyi volt a lényeg, az biztos, hogy megérte elbeszélgetni vele, örülök az ötleteinek, a felkínált lehetőségeknek, és ismét felötlött bennem amit Rob írt néhány hónapja nekem: nem az a fontos, mit tudsz, hanem hogy kit ismersz (“This business is based on who you know not what you know.”).

Most néhány hónap forrongás, amiből majd kikerekedik a döntés, addig figyelek, tanulok, dolgozom, és persze élünk! 😉