Motoros jogsi

A hivatalos dolgok meggyorsítása végett – mert már nagyon akartam motorozni és nem csak úgymond a hátsó udvarban – úgy döntöttem, veszek egy órát a basic handling test elvégzéséhez. Aki nem ismeri még az itteni motoros jogsi megszerzésének folyamatát, viszont érdeklődik iránta, annak röviden összefoglalom a lényeget:

Az ember először úgynevezett tanuló jogsit szerezhet (learner’s licence), amivel 70km a max sebesség, este 10 és reggel 5 között nem lehet közlekedni és utas sem szállítható, valamint legfeljebb 250 köbcentis lehet a motorizált kétkerekű, amire ráül.

Ennek megszerzéséhez szükséges egy basic handling test (kb. mint autók esetében a rutinpálya), illetve egy elméleti totó kitöltése. Utóbbi ugyanúgy 35 kérdés, mint az autós teszt, csak ebből 10 külön motorra szabott kérdés (az egyik kedvencem: Miért jó, ha kicsit szorítod a comboddal az üzemanyagtankot? A) biztosabban egyensúlyozod a motort B) így hatékonyabb a fogyasztás C) melegíti a lábadat)

No, mivel korábban voltak bizonytalan érzéseim az elindulást illetően egy hibából adódóan, szerettem volna gyakorolni egyet, mielőtt a rutintesztet elvégzem. Meg is találtam a RiderTraining honlapot, ahol adnak egy másfél órás oktatást 160 dolcsiért, amiben benne van a teszt 80 dolláros díja is.

Kezdetben még esélyes volt hogy Gabi is velem tart, de aztán visszakozott a lelkem, inkább majd gyakorol egy kicsit robogóval meg az enyémmel egy parkolóban.

A végeredmény az lett, hogy egy esőbe hajló szerdai délutánon (tegnap, előtte-utána napsütés napok hosszú sora) f6-kor találkoztunk az oktatást tartó testvérpárral a Massey Egyetem egyik parkolójában, Albany közepén.

Steve és Dawn először elmagyarázta az alapokat (amiket már amúgy is tudtam, de azért figyeltem, nagyon kezdőként az ember nem tudhatja, mikor hall valami jó ötletet – ki is derült, hogy a lábtartásomra ráfért némi csiszolás), aztán egyenesen kellett mennem lassan, gyorsabban, egy kijelölt négyzeten belül megállni, kanyarodni, kanyarodás közben megállni, vészfékezni, szlalomozni.

A legnehezebb szerintem a helyes, határozott megállás, amikor az ember mind a két féket használja, megáll, majd egy pillanattal később teszi le a lábait oldalt, méghozzá anélkül hogy a motor bármelyik irányba is meginogna. Sokszor sikerült, de voltak alkalmak, amikor nem 100%-osan. Ezt majd még gyakorlom, de anélkül úgysem nagyon lehet motorozni, hogy az ember ezzel ne kerülne szembe sűrűn.

A szlalom érdekes módon elsőre sikerült mindenféle hiba nélkül. Dawn is meglepődött, hát még én! Másodszorra azért becsúszott egy hiba, de utána már teljesen ráéreztem. Nem is tökörésztünk tovább, engedett kicsit gyakorolni, aztán vizsga. Persze élesben jönnek a nem tökéletes megállások, de azért egyik sem volt olyan, hogy ne fogadta volna el, úgyhogy sikeresen teljesítettem a basic handling test.

Ezután a váltást próbálhattam ki, meg a dombnak felfelé indulást (ez utóbbi nagyon kell, mert egy oltári meredek kocsilejáró végén lakunk, szóval mielőtt bármi mást akarok, ezzel dűlőre kell jutnom, különben az utcára sem jutok ki :)). Egyik sem egy ördöngősség, legalábbis maga a módszer, de majd a technikámon még folyamatosan csiszolgatni kell.

Miközben ezeket gyakoroltam, a másik tanulósrác bukott is egyet. Nem tudom pontosan mi volt az oka, de valószínűleg megállásnál a fék mellett a gázkart is megrángatta. Nekem sokat segített, hogy elméletben eléggé felkészültem már.

A tanóra végeztével begyűjtöttem a teljesítést igazoló papírt, illetve a kedvezményre jogosító kuponokat (erre vártam a sisakvásárlással ;-)), majd irány haza, jóleső érzéssel a kellemes másfél óra után.

Este otthon egy kicsit átnézegettem a tesztkérdéseket (76 motoros kérdés van, ezek 90%-a egyszerű józan ésszel és minimális hozzáértéssel megfejthető), de őszintén szólva nem túloztam el. Másnap, azaz ma, csütörtökön az AA-nél ott voltam már nyitásra, mindent papírmunkát lerendeztünk és kaptam időpontot du. 1:15-re.

snitt

1:10-re már ott is voltam, negyedkor indult a vizsga, végigzongoráztam a kérdéseken (egy volt, amit még nem láttam előtte és nem ismertem a fő szót a kérdésben), 10 perc alatt helyesen válaszoltam mind a 35 kérdésre, úgyhogy bevonták a régi jogsimat, kaptam egy ideigleneset papíron, az újat meg majd postán!

Úgyhogy hivatalosan már tudok motorozni, ezután jön az, hogy a gyakorlatban is megtanuljak!

Állok elébe, és készülök a szombatra, amikor végre közúton is kipróbálom a Banditot.

 

Reklámok

JogsIgen!

Múlt pénteken, április 16-án lezajlott a gyakorlati vizsgám. 8-kor kezdődött, ahogy már szó volt róla, úgyhogy 7:55-re ott voltunk. Bár minden blogon, ahol ez szóba került és én is olvastam, megkaphatjuk a figyelmeztetést, azért én is leírom, ezen ne múljon: mindenképp kell egy szupervigyor magad mellé, mert az elméleti vizsga sikeres letételét követően a hazai jogsi azt hiszem nem érvényes, hanem az ideiglenes, NZ jogsi lép életbe, amit felügyelő nélkül nem használhatsz egyedül. Tehát Gabi el kellett hogy kísérjen, de amúgy is kíváncsi volt, hogyan zajlik a vizsga. A másik figyelmeztetés, hogy nem szabad késni! 5 percet meghaladó késés esetén ugyanis a vizsga automatikusan sikertelen.

Na, leparkoltam a verdát, kicsit álldogálltunk a hidegben, vártuk a vizsgabiztost. Egy indiai fazon is ott cidrizett mellettünk a hűvösben, neki előbb jött az AA vizsgáztató, de a miénk is megjelent, még az 5 perces határidőn belül (kíváncsi vagyok, hivatalosan ők késhetnek-e 5 percnél többet, vagy akkor ingyen van a vizsgám? :-P)). Egy alacsony termetű, maori vérrel megáldott emberke volt, enyhén selypítő beszédsztílusszal. Eme apró hibájától eltekintve nagyon kedves, udvarias és igazságos vizsgáztató volt.

Nem a legnagyobb tumultusba vitt bele, hanem Lower Hutt eldugottabb utcáin furikáztunk, ami azért jóval egyszerűbb, pláne a második rész megjegyzős feladatainál. De előbb az 1. részt teljesítettem gond nélkül, ami azért nem meglepő, mert az csak az alapvető autókezelési készségeket teszteli, hogy tudsz-e jobbra/balra kanyarodni meg szabályszerűen megállni a stop táblánál. Ezenkívül nézegettem bőszen a másik oldali tükröt is, ami amúgy nem szokásom, de most igyekeztem arra pillantgatni, hogy úgy nézzen ki, mégis! Állítólag vannak vizsgáztatók, akik szívükön viselik, hogy mindkét kezed a kormányon legyen, úgyhogy erre is igyekeztem figyelni.

A második részben egy-egy kereszteződésben a környéken lévő összes kockázati tényezőt figyelni és memorizálni kellett, majd visszamondani közvetlenül utána:

  • kanyarodó, egyenesen haladó autók, kinek hogyan kellett elsőbbséget adni,
  • gyalogosok, akik esetleg keresztezhetik az utadat,
  • gyerekek, kutyák/macskák, akik kiszámíthatatlanok,
  • meg ilyesmi.

Ahogy említettem, nem a dupla, többsávos körforgalmak sűrűjébe vezetett be, ahol nehéz visszamondani, mi is történt valójában, hanem kisforgalmú kanyarok forgalmi helyzetét kellett csak megjegyeznem. Ez meg azért könnyen ment, pláne amikor nem volt ott senki!

A 3. részben városon kívül, nagyobb sebességnél kell bebizonyítani, hogy ura vagy az autónak és tudod mi a pálya. Elvileg ez 100km/h-t jelent, de nálam megelégedett a 70-nel is, és kb. 5 perc alatt vége lett annak a résznek.

Ezután már csak visszagurultunk az AA-hoz, megálltunk a rakodásra elkülönített, sárgával keretezett területen (ahol én magamtól nem mertem volna :)), ahol elmondta a végeredményt és az észrevételeit. Az eredmény: 93% és 2 héten belül érkezik az igazi jogsim! Addig kapok ilyen fecnit, ami tudok mutatni a rendőrnek, ha kérné, de olyanról még nem nagyon hallottam!

Szóval megvan ez is, nem volt vészes, de persze kell hozzá a baloldali rutin (politikamentes értelemben).

Jogosítvány – én is eljutottam idáig

Na, több – jelenleg nem igazán fontos – okból kifolyólag én is eljutottam a helyi jogosítvány megszerzésének igényéig. Én sóher módra nem vettem meg a Road Code-ot. Egyrészt mert itt elérhető online, másrészt mert nem szeretek ilyen felesleges papírpazarlásra keresletet támasztani.

Ezenfelül nem is sikerült végigolvasnom, kb. a 70%-ig jutottam. Azért a lényeget sikerült, ami különbözik a magyartól, azokat a területeket bőven lefedte ez a rész is. Azt meg, hogy hány méterrel nyúlhat túl a tetőn szállított rakomány az első üléshez képest, azt Magyarországon sem nagyon tudtam. Itt tudom, de csak mert a tesztkérdések között volt 🙂 A helyes válasz a 3!

Szóval egy idő után átnyergeltem a 214 + 15 kérdésből álló tesztre, amit sorban itt lehet végigpróbálgatni. Felhasználóbarátságból nem tökéletes az oldal, de a tartalma szuperjól használható.

Végül egy pénteki napon, pont amikor Barniért mentünk a karanténba, akkor mentem először az AA-hoz ezügyben. Amúgy is szabin voltam, és Lower Huttban terveztem letenni a vizsgát, mert közelebb van kocsival, illetve számításaim szerint sokkal lazább forgalmi helyzetet lehet kifogni, mint Wellingtonban (nem is beszélve Aucklandről). Pláne úgy, hogy majd reggel 8-ra megyek most pénteken a gyakorlati vizsgára. De nem volt egyszerű odáig eljutni! Nem azért, mert a teszt nehéz volt, hanem mert először a szemezésen buktam el, de szerencsére a szomszédba be tudtam ugrani egy szemészetre, ahol kiderült, hogy valóban nem az igazi a látásom, és jövő héten vissza kell mennem egy teljesebb körű vizsgálatra.

Vissza is mentem, ez az egész cakkumpakk $60 költséget jelentett. A szemüveg maga még kb. $350. Nem mondanám, hogy váratlan fordulat volt, de a vizsgázást eltolta. Időben.

Aztán múlt pénteken jutottam el ismét odáig, hogy nekiugrom. Mivel múltkorról minden papírom rendben volt, a másolatokat lepecsételte a hölgy (aki kérés nélkül utánajárt, hátha azóta elfogadják a magyar jogosítványt is, mint EU-sat, de nem, ehhez Magyarországnak kéne egy kérelmet benyújtania NZ felé, de nem hibáztatom az országot, hogy nem ez a legfőbb teendője), csak azt a paksamétát vittem, az útlevelemet pedig nem szoktam magamnál hordani. Sajnos elfelejtettem ez alkalomra a tarisznyámba tenni, úgyhogy el is küldtek. Hiába emlékezett rám a hölgy, hiába volt a pecsétjük rajta a másolaton, az nem volt elegendő.

Hát, nem lettem tőle boldog, de végülis magamat is okolhattam. Mindegy, legalább sétáltam egy jót a napsütötte időben Lower Hutt egy kellemesen csendes környékén.

Következő hétfőn, azaz tegnap ismét megpróbáltam, immár az útlevelemmel felszerelkezve! A hölgy – bár most nem ő volt annál a pultnál – rögtön meg is szólított, hogy most megvan-e az útlevelem! Megvolt. Pici várakozás után kipengettem a 84 dolcsit, aláírtam az elektronikus padocskát, ahol rögzítettét a szignómat, megörökítették aznapi arckifejezésemet, aztán odaülhettem a gép elé és hajrá!

35 kérdés, ebből 2-t hibáztam, az egyiket úgy rontottam el hogy tudtam (magyarán szólva elbénáztam):

  • Mit jelent a sárga macskaszem? – igazából az út közepén lévő záróvonalat. A helyes válasz az volt, hogy “no passing”
  • Merre indul el a kocsi hátulja, ha első defektet kapsz? – fogalmam sem volt, én azt írtam hogy ide-oda csúszkál, de csak egyik oldalra, hogy bal-e vagy jobb, nem emlékszem.

33 ponttal tehát átmentem, gyorsan lebeszéltem a gyakorlati vizsga időpontját – még $70 -, aminél nagyon örültem, hogy pénteken mehetek (ez volt a terv) és ráadásul reggel 8-ra! (Ez még jobb, így még viszonylag időben beérek dolgozni.) Kíváncsi vagyok, az milyen lesz. Imma bejegyzése sokat segített a készülésben, meg skype-on is zavartam egy kicsit ezügyben, úgyhogy azt hiszem megfelelő módon felvértezve vágok majd neki a gyakorlati vizsgának.

Meg persze ezt az oldalt sem árt átnézni!