— *** — *** — Ha valamelyik aucklandi olvasónak van kedve, hozzászólásként beírhatja, hogy mennyire jött be az előrejelzés. Köszönöm! Én meg írom az itteni “eredményeket”. — *** — *** —
Július 7: Wellingtonban eső-eső-eső (talán teljesen szünet nélkül)
Július 8: Wellingtonban nem esik (vagy legalábbis nem látványosan), viszont nagyon lóg az eső lába, mert gomolygó, szürke felhők vannak bőséggel. Meg szél is, de az nem ritkaság erre. Aztán ebéd felé menet tapasztaltam közvetett napsütést egy távoli épület falán, de hamar eltűnt.
Tovább nem folytatom, mert szerencsére a Metservice-nek nem jött be a jóslata, és gyakorlatilag egész hétvégén szép időnk volt. Szombaton a reggel még esősen indult, aztán természetesen a kutyasétám után sütött ki a napocska, és ez meg is maradt egészen naplementéig. Mondjuk ezzel karöltve a hideg is keményen jött, amikor nem felhős az ég, bizony mínuszba forduló éjszakák vannak. Vasárnap ugyanez, csak már reggel is hétágra sütött a nap (persze nem Wainuiban, ahol a köd kb. 10 óra körülre oszlott fel). El is mentünk Bencével sétálni egyet, öltözködés közben fel is ötlött bennem, hogy vajon látok-e ma rövidnadrágos figurákat. Nem kellett sokáig várnom, alighogy kifordultunk az utcára, 30 méterrel arrébb meg is pillantottunk egy csajt rövidnadrágban, felül meg egy top (még csak nem is póló!)… ez van itt 🙂 Aztán ma is csudakék az ég, felhőt nem is láttam (csak ködöt reggel). Talán lesz ilyen hétvége is, akkor meglátogatjuk Castlepointot egy másik világítótoronnyal, fókákkal, delfinekkel.
Vagy írhatnám azt is, hogy csak most, csak itt, de mindegy. A kép önmagáért beszél szerintem (forrás: www.metservice.co.nz). Nem tudom, hogy mennyire valós Aucklandre nézve, de az biztos, hogy az itteni megállja a helyét: Az alsó részről csak másodkézből kapott információim szoktak lenni, de sűrűn előfordult, hogy Helgával csevegve szóba került az időjárás is (közben rájöttem, hogy az angoloknál azért olyan gyakori téma ez, mert mindig reménykednek, hogy hátha jobb lesz, de aztán nem), és az esetek nagyobbik részében mikor itt barátságtalanul gomolyogtak a felhők a fejünk felett, ő a napsütésben klimpírozta a billentyűket. Olyan talán nem is volt, hogy én lelkendeztem volna az itteni ragyogásban, őt meg az esőfelhők öntözték volna.
Persze ez szubjektív, tudom hogy Aucklandben is sokat esik az eső (statisztikailag mm-ben kb. ugyanannyit, éves 1250mm körüli mennyiségben), de szerintem elviselhetőbb, ha összevissza teszi ezt, nem pedig 4-5 napig folyamatosan, a napsütés halovány reménye nélkül, gomolygó szürkeségbe burkolózva. Csanádnál került szóba egyszer, hogy milyen változékony az időjárás, egyik pillanatban még napsütés, aztán hirtelen zápor. Itt a “délvidéken” nem ennyire kiszámíthatatlan. Ehelyett nem nagyon fordul elő, hogy napsütés aztán esik, inkább esik aztán esik 🙂 Okés, az igazság az, hogy vannak nagyon csuparagyogó időszakok is, mint pl. az előző hétvége 3 napja, vagy az idei április-május (utóbbinak az eleje), de aztán napokig csak a közvetett fény világít nappal. A széllel viszont semmi gondom, csak néha idegesít, mikor futok a vonatra munka után, de ez nem mostanában fordult elő (nem a futás, hanem hogy a szél fújt!).
Ottaniak természetesen cáfolhatnak, de eljön még az idő (méghozzá hamarosan, de erről majd egy másik bejegyzésben), hogy én saját magam cáfolhatom vagy igazolhatom a fenti gondolatmenetet 🙂
A hőmérséklet-különbséget is vegyük észre az összehasonlító ábrán, valamit hogy az alsóban sokkal több a sárga. Persze némi egyszerű képmódosítással ezt az arányt megfordíthattam volna…
MartinIsti Blog 